Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből

219. mészetesen csak azok fizetik, akik az öntöző vizet igény beveszik. Egyelőre még csak 20,000 hektárt öntöznek, de az öntözés évről-évre terjed. A san-siroi és mondinei nagy szivattyútelepeknek és a 16 öntözési célokat szolgáló kis vízemelő-telepnek energiaszükséglete a motorok és transzformátorok hatásfokának és az energiaátvitelnél fellépő veszteségeknek figyelembevételével több mint 10,000 HP-re becsülhető. Ennek az energiaszükségletnek a fedezésére az Appeninekben eredő Dolo torrens medrét egy 40 m magas gáttal elzárták és az így előállított 3,000,000 m

3 befogadóképességű fontanalucciai tárolómedencéből 9 km hosszú alagútban vezetik a vizet a Farneta község mellett létesített vízerőtelephez, mely 330 m esésmagasság mellett 48,000 kw-t termel. A 70,000,000 líra költséggel létesített erőmű a Parmigiana-Moglia társulaton kívül a Bonifica Bentivoglio, Bonifica di Crevalcore és Bonifica del Bacino del Dosolo társulatok céljait is szolgálja. A szükséglet növekedése esetén a Dragoné torrens völgyében további 3,000,000 m

3 befogadóképességű tárolómedencét fognak létesíteni és ennek vizét 150 méter esés mellett hasznosítani. A Parmigiana-Moglia társulat elektromos hálózata 30 km hosszú fővezetékből és 25 km hosszú másodrendű vezetékből áll. A társulat a mezőgazdasági telepítés érdekében is élénk tevékenységet fejt ki. Módot ad erre a Bonifica integrale törvénynek az a bölcs rendelkezése, hogy a társulatok nemcsak a lecsapolást, valamint szükség esetén az útépítést és öntözőművek létesítését tartozik elvégezni, hanem a tagok kívánságára vízvezetékek létesítése, elektrifikálás és más közérdekű munkák közt tanyai épületek építése is a társulat hivatásai közé tartozik. A társulat ilyen módon a szétszórt erők összefogója és mint ilyen, alkalmas arra, hogy a közérdekű munkákra a szükséges hitelt előteremthesse. Minthogy a társulat által létesített utak és elektromos távvezetékek a tanyai települést a néppel megkedveltették, szükséges volt jó beosztású, célszerű tanyai épületeket is emelni. A tervezéseknél 10—20 hektáros gazdaságok igényeit tartották szem előtt, mert rájöttek arra, hogy a jobb megmunkálás és a fokozottabb állattartással járó bőségesebb trágyázás révén a földbirtok ilyen egységekben használható ki legelőnyösebben. Ilyen tízhektáros tanyai épületet mutat be a 4. sz. kép. Az épület költsége az elmaradhatatlan szénasilóval együtt 60—70,000 lírába (18— 21,000 pengő) tehető. Mintegy ezer tanya felszerelését vették tervbe, az ehhez szükséges 60 millió lírára rúgó kölcsönt az építési költség 70%-a erejéig az emiliai és lombardiai pénzintézetek folyósítják. 3. Ferrara megye talajjavításai. Perrara megye a Po folyónak és mellékfolyóinak évszázadokon át lerakott hordaléka által emelkedett ki a tengerből. (A Po hordalékos volta ma is igen nagy, árvízkor az 5 kg/m

3-t is meghaladja.) A rómaiak idejében ezen a vidéken virágzó telepek voltak, különösen pedig a keleti részen, amelyik abban az időben a nyugati részeknél magasabb fekvésű volt. A római birodalom bukása után ezek a telepek is tönkrementek és csak a középkori kolostorélet kifejlődése után kezdettek a pomposai bencés szerzetesek a földmívelés újból való megalapozásához. 1150 körül azonban súlyos katasztrófa sújtotta a vidéket. Akkor ugyanis a Po Ferrara város mellett folyt el és a város