Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből

199 adja meg a víz iszaptartalmát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hordalékossági tényező az év különböző szakaiban más és más, de más tartós szárazság után, és ismét más nagyobb felhőszakadás után. A vízfolyás szabályozása, a vízgyűjtőterület erdősítése stb. mind olyan jelenségek, melyek a hordalékosságra befolyást gyakorolnak. Mindezek figyelembevételével az a tényezőre alkalmas átlagértéket kell megállapítani, melyből a hordalék faj súlyának ismeretével megállapítható hogy egy m

3 tömör feltöltés előállításához hány m

3 hordalékos víz szükséges ? Ezt szorozva a grafikonból kapott hordalékszükséglettel, megkapjuk a sankoláshoz szükséges összes vízmennyiséget. A tapasztalat szerint azonban ezt még mintegy 20% -kai növelni kell, mert a teljes hordalékot nem lehet leülepíteni. Az elfolyó derített vízzel sok veszendőbe megy. A hordalékot szolgáltató vízfolyás vízjárási viszonyainak, a feltöltendő terület tulajdonságainak, a hordalékszállító csatornák létesítési költségeinek egybevetésével állapítható meg a vízfolyásból kivételezendő vízmennyiség (q m

3/sec) és annak évi mennyisége (Q). Az összes vízszükséglet osztva ezzel a Q mennyiséggel, megadja a sankolás időtartamát években kifejezve. „. A talajjavító munkálatok költségeinek - különösen a lecsapolások költségeinek — az érdekelt birtokosok között való igazságos megosztása nehéz feladat. Mindaddig, amíg az egyes birtokokra a lecsapolás folytán származó előny fel nem becsülhető, a költségek elosztása területarány szerint történik. Ezt azonban semmiesetre sem lehet végleges megoldásnak tekinteni, hanem alapot kell keresni az okszerű osztályozásra. A legindokoltabb szempont, amely szerint osztályozva a területeket, közelebb jutunk az igazságos teher elosztásához, a területek magassági viszonyaiban található. Hiszen már a tervezésnél és a végrehajtásnál is leginkább a közepes magasságú területek igényei érvényesülnek, a magasabb és mélyebb fekvésű területeké többnyire csak másodsorban és ritkán száz százalékig. Ezen az alapon Venezia tartomány lecsapoló társulatainak egyik-másikánál a magassági viszonyokhoz igazodó érdekeltségi fokozatokat állapítottak meg. Három kategória esetén (magas, közepes és mély) 2, 3 és 1 vagy 1, 3 és 2, öt kategória esetében pedig 1, 2, 6, 4, 2 arányszámok jellemzik ezeket a fokozatokat. Az egyes birtokok érdekeltségét a megfelelő arányszámokkal szorzott területek fejezik ki. Ennek az osztályozásnak az alapgondolata kétségtelenül helyes, azonban a fokozatok ugrásszerűen követik egymást, ezért a határok közelében az igazságos osztályozás lehetetlenné válik. Olyan átmenetet kell tehát teremteni, amelyik a talaj termelőképessége és a talajvízszín elhelyezkedése közötti összefüggést fejezi ki. Erre nézve Veronese mérnök a 8. ábrán látható grafikon használatát javasolta. Ebből a grafikonból az olvasható ki, hogy legelőnyösebb helyzetben van az a terület, amely a vízszín fölé 1-00 méterrel emelkedik. Ennek az osztályozási száma 1. Ha a vízszín éppen egyezik a tereppel, akkor az osztályozási szám figye-