Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - I. Lampl Hugó: Gróf Széchenyi István emlékhajóút a Tiszán
12 föld és porond mind erősebben betöltené a lapályban folyó és alig hömpölygő vizek medreit. És ebben alkalmasint igazuk van ! Tegyen tehát e tekintetben is minél előbb rendet a törvényhozás." Ez a sokaknak véleményét magáévátevő nyilatkozat szintén rámutat szellemi nagyságára, mert valóban olyan dologra hívja fel a figyelmet, amit ma sem igen vesznek tekintetbe. Az idézet más szavakkal azt jelenti, hogy a völgyek sorsát a lejtők sorsa dönti el. * Széchenyi az ő első tiszai útját éppen 100 esztendővel ezelőtt tette meg. Ha ma felébredne nagycenki örök nyugalmából és látná az ő álmait is meghaladó valóságot, bizonyára áhítattal borulna le az anyaföldre és buzgó szóval mondana hálát a Mindenhatónak, hogy élete, törekvése ebben a tekintetben sem volt hiábavaló. Az általa elgondolt nagyszerű mű első része, a vizek megzabolázása — az itt-ott még meglévő hiányokat nem tekintve — majdnem tökéletesen kész, sőt elgondolásánál több is történt. Ami pedig készen van, úgy készült el, hogy az egész müveit világ elismerését érdemelte ki, amit legjobban bizonyít a nálunk minduntalánul ittjáró külföldi és más világrészekbeli szakemberek hatalmas sora, akik valamennyien azért kerestek fel minket, hogy a világhírre szert tett munkákat a helyszínén is tanulmányozhassák. Amíg idáig eljutottunk, sok ellenállást kellett legyőzni, Széchenyi tanítása alapján beláttatni, hogy a munkák nem a mának, hanem a jövőnek szolgálnak, hogy azok nélkül szomorú vége lett volna a magyarság bölcsőjének, vele együtt a magyarságnak és Magyarországnak. Bizonyára igaz, hogy nem minden munka hozott azonnal gyümölcsöt és amit az apák csináltak, annak fohásznál a fiúk, sőt nem egyszer csak az unokák vették. A teljes haszonnak csak az idővel való megnyilvánulása természetes. Ha posványt csapolunk le, a vízimunkát követnie kell a talaj telkesítésének, megfelelő beavatkozással való olyan megjavításának, hogy azon valóban lehessen is termelni. Hogy ez mennyire így van, azt az olaszok is tudják és a Mussolini által kezdeményezett és óriási nemzeti fontosságú Bonifica Integrale intézői számba is veszik, fennen hangoztatják egyes munkáiknál, hogy azokat nem a mai nemzedék, hanem az utódok boldogulására és ezzel együtt az ország javára végeztetik. Bizonyára akadnak nálunk még ma is egyesek — az ügyet eléggé nem ismerők — akik a magyar vizekbe eddig befektetett 1 milliárdnyi összeget részben túlmagasnak tartják. De ha számbaveszik azt a tényt, hogy a nagy befektetés folyományaként előállott nemzeti vagyongyarapodást alacsonyan is, legalább 10 milliárdra lehet becsülni, akkor ellenvetéseik és kétségeik bizonyára lényegesen módosulnak. Mindez pedig Széchenyi törhetetlen akarata, kitartása és buzgalma nélkül még talán ma sem volna így. Az ő akaratereje tudott csak megküzdeni a nemzet fásultságával. A magyarság eddigi élete folyamán már igen sok megpróbáltatáson ment át. Volt már az ország feldaraboltan is, a sors kereke azonban forgott : ami egyszer lenn volt, ismét felkerült. Ezért nem szabad csüggednünk, hanem dolgozni kell a jövendő, ha nem a fiúk, akkor az unokák érdekében. Minden becsületes törekvés előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.
