Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - XIII. Könyvismertetés
247 A továbbiakban kísérleteket végeztek kézzel felhordott közönséges öntött aszfalttal és kátránnyal, illetőleg bitumennel itatott, valamint a bitumennel összekevert kőzúzalékból álló, ú. n. aszfaltbeton-burkolatokkal. Ezenkívül tanulmányozták a bitumenemulziókkal előállított burkolatokat is. A döngölt aszfaltot a vizsgálatokból kizárták, mert ez az előállítás költséges volta miatt úgysem jöhetett volna szóba. A kísérleteket 130 m hosszú csatornaszakaszon végezték. A csatorna szigetelendő szelvény kerülete 8 m volt, a rézsűk hajlása 1 : 2 és 2 : 3. A kísérletekhez 13 sorozatban különböző sűrűségű kátrányt és kétféle aszfalt-anyagot használtak. Az adalékanyagok zúzottkő, homok és kavics voltak. A rétegek felhordása előtt a csatorna szelvényét kiegyenlítették és lehengerelték. Az agyagos részeket eltávolították, illetőleg 5 cm vastag tiszta kavicsréteg behengerelésével eltüntették. E forró kötőanyagokat permetezőgéppel hordták fel, majd az egyes rétegeket zúzalékkal beszórva, gondosan behengerelték. A harmadik kísérleti csoport a helyszíni utólagos átitatásra előállított, valamint az előre összekevert anyagokból készült, ú. n. aszfaltbeton-burkolatok részletesebb vizsgálatát öleli fel. Az aszfaltbetonburkolatokhoz különböző szemnagyságú zúzott követ használtak. A zúzott követ a bitumennel való összekeverés előtt 200°-ra felmelegítették. A keverődobban összekevert anyagot külön erre a célra szerkesztett géppel terítették szót és hengerelték le. Az aszfaltbetonburkolatot 7 méter széles csészeszelvényű csatornaszakaszon próbálták ki. Az átitatással a helyszínen előállított burkolatú, 9-5 m fenékszélességű trapézalakú csatornán kísérleteztek. Ez a burkolat két rétegben készült. Először egy 5 cm vastag kavicsteritést készítettek, amelyet finom kőzvizalékkal beszórva, lehengereltek, azután négyzetméterenként 2 kg bitument permeteztek a felületre, majd iijból finom zúzalék felszórása után a réteget hengerlővel tömörítették. Ezzel elkészült az alapréteg. A tulajdonképeni felső, vízzáró réteg hasonlóan készült, csakhogy itt négyzetméterenként már 4 kg bitument permeteztek a felületre. Végkövetkeztetések. Megállapították, hogy az útépítés legújabb eljárásait a vízépítkezéseknél eredményesen lehet felhasználni. A bitumenes szigetelő eljárásnak legnagyobb előnye, hogy bármilyen nagy felületet összefüggően, tehát osztóhézagok alkalmazása nélkül lehet kiképezni. Ezenkívül az ilyen szigetelő rétegeknek nagy ellenállóképességük mellett megvan az a jó tulajdonságuk, hogy az anyag képlékenysége folytán a talaj ülepedéseiből származó mozgásokhoz tökéletesen alkalmazkodnak és se nem repednek, se nem törnek. Az egyszerű felületi kezelés vízvezető csatornák fenekének és rézsűjének ideiglenes biztosítására megfelelőnek bizonyult, de nem alkalmazható ott, ahol nem jó az altalaj, vagy amikor végleges műveknél a szigetelés tartósságára esik a fősúly. Az öntött burkolatok tökéletesen vízzáróak, ezért különösen ott alkalmazhatók előnyösen, ahol tökéletes szigetelésre van szükség. Készítésük nagyobb berendezést igényel, ezért gazdaságosan csak nagyobb munkáknál alkalmazhatók. Az átitatással előállított burkolatok nagy ellenállásúak, de nem tökéletesen vízzáróak. Ezt az eljárást csatornarézsűk biztosítására kiválóan alkalmasak találták. Előnye, hogy előálítása egyszerű berendezést igényel, ezért kisebb rtejedelmű munkáknál is gazdaságosan alkalmazható. A legömbölyített élű kavicszúzalék kevésbé alkalmas aszfaltbetonok készítésére, mint az éles sarkú zúzott kő. Az előbbeniekkel készült burkolatok a napsütésnek erősebben kitett rézsűkön meggyűrődnek, az utóbbiakkal készült burkolatokból viszont a bitumen cseppek alakjában előbb-utóbb kifolyik. Az emulziók, vagyis a vízben oldható bitumenkészítmények nem váltak be, mert ezeknek a kötőképességüket nem találták megfelelőnek. A vízmozgási viszonyok a bitumenszigetelésű csatornákban—amennyire ezt a végzett két mérésből meg lehetett állapítani — a gondosan készített betonburkolatú csatornákéhoz hasonlóak. Az intézet ezirányban a kísérletekből végérvényes következtetéseket nem vont le. Befejezésül ismerteti az aszfaltok anyagvizsgálati módszerét és az útépítéseknél használt különböző bitumenes burkolatok összetételét. Lampl Hugó.