Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - X. Szabó Károly: A velencei tó
235 A szivattyútelep méretezését a lecsapoló árkok vízgyűjtő területe szabja meg. A jobb- és baloldali lecsapolok vízgyűjtő területe kb. 14 km 2. Erről a területről a lecsapolok által levezetendő vízmennyiség a számítások szerint 20 l/km 2, tehát az egész területről levezetendő víz 280 liter volna másodpercenként. A szivattyútelepnek a bujtatón át folyt vizet maximum 1-80 m-re kellene felemelni, amely munka kb. egy 10 HP-s szivattyútelepet igényelne. A tervezett szivattyútelepet tíz lóerős benzinmotorral szerelnék fel, melynek összes költségeit 12,000 koronára gondolták a hozzátartozó épülettel, alapozással és a szivattyúfelszereléssel együtt. A tervezett főcsatornán nyolc híd vezet keresztül. Ezeken a főcsatorna méreteinek megnövelése lényeges változást követelne meg. A csatornán tervezett összes munkálatok, a melléklecsapoló árkokat is beleértve, 155,000 m 3 föld mozgósításával járna és az összes költségek pedig 169,000 koronára tehetők. E tervet a Dinnyés-Kajtori Tólecsapoló Társulat magáévá tette és a társulat miniszteri megbízottja a földmívelésügyi Miniszter elé terjesztette. Az 1927. évben a társulat 240,000 pengő államkölcsönt kért. A tervezet szerint a munkálás költségét az érdekelt birtokosság haszonarányban viselné. Az 1912. évi terv szerint az előirányozott költségek a társulati érdekelt terület 2191-30 holdjára megosztva, holdankint 77-40 korona, melyet 50 évi amortizációs kölcsön alakjában fizetnének vissza. így az évi törlesztés holdankint kb. négy koronát tenne ki. Ehhez azonban még az évenkinti szivattyúzás üzemköltségei, egyéb fenntartási és társulati költségek is hozzá lennének számítandók. Természetesen a szivattyúzás költségei változnak, mert az évi költség annak az időtartamnak a függvénye, melyen keresztül a Velencei-tó a 2 m 3/mp-es vízleeresztést meg fogja kívánni. Mielőtt a kölcsönt a társulat felvette, 1927 augusztusában egy kisebb munkálatba kezdett belé, és pedig Aba és Sárkeresztúr határában az eliszaposodott mederben egy vezérárkot ásatott ki. A munkálatokat még az év decemberében be is fejezték. A kiemelt föld 25,635 m 3, az összes költségek pedig 31,039-71 P volt. A kért 240,000 P államkölcsön felvételére a földmívelésügyi Miniszter úr 1928 január 26-án meg is adta az engedélyt. Ennek ellenében a Miniszter úr a társulat kötelességévé tette a Nádas-tó teljes lecsapolását és a szivattyútelep létesítését. Ezt a kölcsönt három részletben folyósították és pedig 1928. évben 120,000 és 1929. évben két részletben 60—60 ezer pengőt. Azonban a kiutalt kölcsön nem volt elégséges, azért újabb 55,000 P államkölcsönért folyamodtak. A társulatnak 1929 október 12-én a földmívelésügyi minisztérium 53,514 P segélyt utalt ki. Ettől az időtől kezdve serényen folyt a munka. Azonban 1928 januárjában a szigorú tél miatt abba kellett hagyni. A munkát az 1929. év elején újból megkezdték, de már 1929 november 16-án be is fejezték. Sajnos, nem teljesen az ismertetett és kielolgozott terv szerint. A legnagyobb és legradikálisabb lecsapolási munkálatok tehát az 1927—30-as években folytak. A kiásott főcsatorna 26,560 m hosszú, esése 0-10% 0, azaz 1000 m-enként 10 cm. Kivétel a dinnyési bukótól a volt Déli-Vasút hídjáig terjedő rész, mert a vízszínnek lejtméréséből kitűnt, hogy a főcsatorna e szakaszának az esése 26-5 cm. A tervbe vett melléklecsapoló árkokat nem építették teljes mértékben ki, csak az ú. n. Fertő-tó területén, amely a Nádas-tó középső részén foglal helyet. A Fertő-tó területén összesen 2332 m hosszúságú lecsapoló árkokat építettek kísérlet