Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése

200 A munkát az EDB házi kezelésben végezte, mert nem volt olyan vállalkozó, aki az előirányzatnál olcsóbb ajánlatot tett volna. Büszkén állapítja ma meg az EDB, hogyha a torkolati ágak közti válogatás helyett mindjárt a szulinai mellett döntöttek volna, akkor sem lehetett volna jobb munkát végezni, mint a végrehajtott ideiglenes gátaknak később való véglegesítésével. A tengeri zátony felett a szabályozás következtében 1879-ig a vízmélység 19—20% láb között ingadozott. Ezt a mélységet később is, 1894-ig sikerült a vezérgátak időnként való meghosszabbításával kotrás nélkül megtartani, mert a Duna vizének elragadó ereje és az északi viharokból származó tengeráramlások a zátonyról a hordalékot dél felé levitték. Időközben azonban a Kilia-ág eliszapolódása a tenger (kelet) felé növekedett s az így keletkezett zátony gyengítette az északi viharos szélek okozta hullámok jótékony elmosó hatását és Szulina előtt is megindult az erősebb élzátonyosodás. Pedig éppen ebben az időben növekedett meg a mélység a 20% lábnál (6-25 m) nagyobb merülésű hajók száma. Hartley mellőzni kívánta a vezérgátak meghosszabbításának óriási költségeit s az 1893-tól kezdve igényelt nagyobb 23—24 lábnyi (7-01—7-31 m) mélység biztosítását a vezérgátak közti mederrésznek pár huzamművek által történő összeszorításával és kotrással remélte elérhetni. (5. ábra.) A párhuzamművek vízalatti kőhányások voltak. Koronájuk 6 lábnyira (1-83 m) volt a tenger színe alatt. A közöttük lévő távolság 500 láb (152 m), összes hosszuk pedig 5600 láb (1700 m) volt. A három részben történt építkezés (1894, 1904 és 1907) összes költsége kereken 500.000 frankra rúgott. A világháború és azután következő időben a fentebb ismertetett okokból a déli vezérgát előtti zátony olyan mértékben terjedt észak felé, hogy a torkolati csatornába való bejutás lassan szinte lehetetlenné vált. Ezért a háború után az EDB elhatározta, hogy a hajózásnak végleges biztosítására meghallgatja a nemzetközi műszaki bizottság (tagjai 3 francia, 2 angol, 1 olasz és 2 román mérnök) véleményét. A véleményező bizottság javaslata a következő volt : A vezérgátak az 1861. évi már ismertetett keresztszelvénnyel 6500 lábbal (1981 m) olyképen hosszabbítandók meg, hogy a toldás iránya egyenesen folytatódjék. A régi vezérgátak tengerfelőli vége és a toldás kezdete közt 1500 láb (457 m) hosszú nyílás hagyandó. A Kilia-ág egyik mellékágában, melynek torkolata a szulinai torkolat közelében attól északra van, a Sztari-Sztambul iszapoló hatásának csökkentésére fenékgát Az uj vezérgát keresztszelvénye. 6. ábra.