Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése

198 frankot szavazott meg. így a végleges tervben előirányzott müvek helyett, az engedélyezett összegnek megfelelően, csak facölöpsorokból és nyers kőhányásból a 3. ábrán látható sokkal egyszerűbb művek létesültek. 1861-ig, mire az ideiglenes mű elkészült, a vízmélység a torkolatban 17-5 lábra (5-33 m) növekedett, vagyis közel megkétszereződött. 1865-ben, a szerzett tapasztalatok alapján, azután elhatározták a szulinai ideiglenes művek véglegesítését. Az ideiglenes művek koronájából a tengeri viharok ugyanis 3—4 lábnyit lesodortak. Azt tapasztalván, hogy a fenéktől számítva 5 lábnál kisebb mélységben Végleges vezérgát keresztszelvénye. Északi vezérget Déli vezérgát a hullámcsapások nem bontják meg a gátat, ezt az 5 lábas szintet választották alapul s 12 láb szélességben elegyengették. Erre az alapra darukkal, egymástól 7 láb (2-28 m) távolságra 18 tonnás betontömböket helyeztek el s a két-két tömb közti űrt, valamint felette a koronát, is betonozták. Azután a tenger felé eső rézsűre 10—20 tonnás tömböket, a Duna-felőli oldalon levő padkákra pedig kisebb, mintegy 8 tonnás tömböket helyeztek. (4. ábra.) 1869—1870-ben a vezérgátakat 457 láb(139 m)-bal meghosszabbították s így a torkolatnál 19 lábas (5-79 m) mélységet értek el. Az 1874. évi jelentés szerint az akkor már 13—16 éves gátak változatlan, jó állapotban voltak. Állékonyságukat Hartley az ideiglenes gátakba bevert 16.000 cölöpnek tulajdonította. A torkolati munkák előirányzott költsége 5,850.000 frankba, az ideiglenes kivitel, 10 évi fenntartás pedig a végleges kivitellel együtt 4,732.000 frankba került.