Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VII. Vázsonyi Ádám: A bajai Deák Ferenc-hajózsilip javítási munkálatai

180 A vegyes munkák közül említésre méltó továbbá a zsilipfalaknak a zsilipfejnél történt és az ezzel kapcsolatos felső hajózókapu megmagasítása. Ezek a magasítások azért voltak szükségesek, mert a zsilip fontos árvédelmi szerepet tölt be és az eddig észlelt legmagasabb dunai árvízszínt a falak és kapu csak 50 cm-rel haladták meg. Ezért fokozottabb biztonság céljából a falakat és a felső zsilipkaput 30 cm-rel magasítottuk meg. A felmagasítás célszerűségi okból az egyik szárnyfalon tisztán téglából, a másikon tisztán betonból, a széles középső falon pedig úgy készült, hogy a széleken 30 cm vastag téglafal épült és ezek közét betonnal töltöttük ki. A kapumagasítás 30 cm széles vaslemez hozzátoldásából állott. A vegyes munkák között szerepelt még a hajózsilip vaskapuinak teljes felületükön újból való mázolása. Az állandóan víz alatt lévő felületek gondos raskétázás után egyszer minium, majd kétszer inertolmázolást kaptak. (A be nem szerezhető külföldi inertol helyett hazai inertolszerű mázolóanyagot használtunk.) A vízfeletti felületek, ahol raskétázni természetesen nem kellett, a letisztítás után pusztán egyszeri inertolozást kaptak. A mázolás m

2-kinti átlagköltsége 1-51 P volt. A mellékmunkák közül a víz egyszeri leszivattyúzása és a munkaalatti víztartásról már elől szólottam. A harmadik mellékmunka a munkatér megvilágítása volt. Miután a munkálatokkal még a tavaszi nagyobb dunai vizek előtt kellett elkészülni, az éjjeli munkára is be kellett rendezkedni s ezért a munkatér világításáról is gondoskodás történt. Ez annál könnyebben volt keresztülvihető, mert a szivattyúmotorok hajtásához amúgy is szükséges volt villanyvezeték építése. Befejezésül még a munkavezetésről teszünk említést. Az elmondottakból is kitetszően a legtöbb munkanemnél a javítás mennyisége csak becsléssel volt előre megállapítható és a valóság csak a munka folyamán alakult ki. A tervezet előmérete és költségvetése tehát szintén csak becslés alapján készült. Ennek ellenére — tekintettel a nehéz pénzügyi helyzetre —- a tényleges költségekkel az előirányzott költségösszegen belül kellett maradni. A munkának ily módon való irányítása csak úgy volt lehetséges, hogy már a tervezetben 34 csoportra tagolt 9 munkanem minden egyes csoportjait a végezett munka és a ráfordított költségek szempontjából külön kezeltük és egy megfelelően szerkesztett kimutatásban hetenként feltűntettük az egyes munkacsoportokban végzett munkát és költséget. így az építésnek minden pillanatában képünk volt a végzett munka és költségnek az előirányzathoz való viszonyáról. Tudtuk, hány százaléka kész az előirányzott munkának és hány százalékát költöttük el az előirányzott összegnek. így pl. a 19 hétig tartott munka 11. hetében táblázatunk az előirányzathoz viszonyítva 35-7% végzett munkát és 29-3% tényleges kiadást mutatott, ezért már ekkor a legnagyobb valószínűséggel bizonyosnak látszott, hogy a végrehajtási költség az előirányzottnak mintegy 70%-a körül lesz. Ugyanis az egyes munkacsoportokon belül eső munkamennyiségeknél a tényleges szükséglet az előirányzatot néhol meghaladta, máshol alatta maradt és így a kiegyenlítődésből szintén következtetni lehetett arra, hogy a tényleges egész munkamennyiség az előirányzottal közel egyező lesz, míg az egységárak általában — a téli ínséges időben rendelkezésre álló olcsóbb munkaerő folytán — az előirányzat alatt maradnak. Az említett számszerű táblázaton kívül munkahaladási grafikon is készült, ami a munka időbeli állásáról tájékoztatott. Ugyanis, mint már említettük, a munkának még a tavaszi nagy víz előtt el kellett készülnie s a haladási grafikon összehasonlítva a tervezett, ugyancsak grafikus munkaprogrammal, tájé-