Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VI. Trummer Árpád: A Hernád mellékvizeinek rendezése

137 Nagy árvízkárokat okoznak a tavaszi hóolvadások, továbbá a hosszabb esőzések után beálló, leginkább nyári záporok, melyek vize az átázott talajon beszivárogni nem képes. A 30 mm-es intenzitású záporok nem ritkák. Kiterjedésük azonban 50 km

2-nél ritkán nagyobb. Ha egy órai időtartammal a vízgyűjtő kétharmadára 30, a többi részére pedig 10 mm-es csapadék hull alá, akkor 6 órai lefolyással és 30%-os lefolyási tényezővel számítva, a várható árvíz a zápor következtében 20-83 m

3, a kisebb területről pedig 5-31 m

3, ami együttesen 26-14 m

3-t ad. Ez megegyezik a fentemlített méréseredményével. Árvízkárok a patak völgyének felső részén is jelentkeztek, de a legnagyobbak a budapest—kassai állami út alatti alsó részen voltak, ahol a patak Halmaj községben a Kishernád—Bársonyos malomcsatornába torkolt. A felső részt az érdekeltség még a század első éveiben karbahozta és ezzel kapcsolatban — a Vadász-patakéhoz hasonlóan —• a mult század utolsó évtizedében az alsó rész szabályozásának kérdése is felmerült. A kassai m. kir. kultúrmérnöki hivatal 173/1901. szám alatt elkészítette a patak alsó szakaszára vonatkozó tervet. Munkájának nem volt sok eredménye, mert az érdekeltség 1903-ban tartott értekezletén a nagy költségek miatt nem kívánta a rendezés végrehajtását. így a rendezés ügye csendben nyugodott 1913-ig, amely év augusztusában az előzőkben már említett kivételes árvíz öntötte el úgy a Hernád völgyét, mint a mellékvizek völgyeit. Katasztrofális jellegű volt a Vasoncapatak árvize is, mert augusztus hó 7-én Alsó- és Felsőkázsmárk községekben 15 házat döntött romba (11. és 12. képek), az alsó részen pedig Halmaj és Aszaló községeket borította víz alá. A nagymértékű károsodás hatására az érdekeltek az 1914. év elején tartott értekezleten a patak rendezését kívánták és a kultúrmérnöki hivatal hozzá is kezdett a változott viszonyokhoz alkalmazott újabb tervhez. A közbejött háború miatt a terv csak az 1919. év elejére készült el és 26/1920. szám alatt adta ki az időközben cseh megszállás alá került kassai hivatal miskolci kirendeltsége. Itt említjük meg, hogy a Vasonca-patak rendezése három különálló munkálatra oszlott. Az alsó és felső szakasz rendezésére és a felső-alsókázsmárki belsőségek védelmét biztosító munkálatokra. Az alsó szakasz elnevezés a budapest— kassai állami úttól a Hernádig terjedő és nagyrészben teljesen új meder létesítésére vonatkozik (12. ábra), a felső szakasz pedig az ettől felfelé terjedő rész medrének karbahozatalára. Utóbbi munkálat már 1914-ben megkezdődött, de csak a háború után 1923—25. években fejezték be. A felső-alsókázsmárki veszélyes kanyarulatok átmetszését ezektől függetlenül az 1928—29. években hajtották végre. Az alsó szakaszra az új tervek alapján 1922-ben alakult meg az Alsó Vasoncapatak Vizitársulat, amely a meder rendezését tűzte ki feladatául. Az engedélyezési eljárás röviddel a társulat megalakulása után megindult, de a közbevetett felebbezések miatt az engedélyokirat csak 1926-ban került kiadásra. (7848/ai. szám alatt.) A 200.000 pengőben előirányzott munkálat végrehajtását azonban csak a 17.356/V. A. 2—1928. F. M. szám alatt kiutalt 120.000 pengős állami segély és a 18.822/1928—V. A. 2. F. M. sz. alatt folyósított 80.000 pengős állami kölcsön tette lehetővé. A munkálat gyors létrejöttében nagy szerepe volt a Kishernád—Bársonyos kérdésnek, amelynek elintézése a mellékpatake)k rendezését szükségessé tette. A pénzügyi rész elintézése után a munkálat kivitele 1928. év őszén kezdődött meg és az 1929. év őszére be is fejeződött. Azóta Halmaj és Aszaló községek lakos-