Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VI. Trummer Árpád: A Hernád mellékvizeinek rendezése

14 A keresztezési művet ez a megoldás is a Vadász-patak alatti bujtatóval tervezte, de nem vascsövekkel, hanem két, egyenként 1-60 méter belső átmérőjű vasbetétes betoncsővel. A 20 cm vastagságú betoncsövekben a vasbetét az „expended metall" elnevezésű vasfonat volt. A 4 méteres, önálló darabokból álló csövek az illesztéseknél kis betonpillérekre támaszkodtak. Az illesztés hézagainak — mintegy 5 mm-es — asphalttal való kitöltését tervezték. (8. és 9. ábra.) Arra való tekintettel, hogy a malomcsatorna felsőbb szakaszán még betorkoló mellékpatakok árvizei a 3 m

3-es vízhozamot megnövelhetik, a bujtatócső felett egy árapasztó-csatornát is terveztek. Ez két darab 1-20x2-80 méter méretű vasbetétes betoncsatorna, amelyeken át az árvizek, a jég és a nagyobb úszó tárgyak a Vadászpatakba bocsáthatók. A nyílások a Bársonyos felől rovatékba helyezendő fagerendákkal külön-külön elzárhatók s így a Vadászpatak árvizeinek visszatódulása is megakadályozható volt. Az ilymódon tervezett keresztezési mű 17.000 koronára volt előirányozva. Egy külön árapasztózsilip létesítése is tervbe volt véve. Ez utóbbi arra szolgált volna, hogy a Kishernád—Bársonyos vizéből másodpercenként 700 liternyi vizet lehessen a Vadász-patakba lebocsátani. A malomcsatornán levő malmok ugyanis csak a Vadász-patak feletti szakaszon jogosultak másodpercenként 3 m

3 víz felhasználására, a többiek pedig csak 2-3 m

sre. Ezt az állandó különbözetet volt hivatva a szikszói malomnál építendő árapasztó levezetni. A vizet a zsiliptől a Vadász-patakig egy régi, elhagyott Bársonyos-meder közvetítésével vezették volna le. A terv a leírt műtárgyakon kívül még 4 drb 0-50 méteres csőzsilipet is előirányzott s azonkívül a szükséges párhuzamos utakról is gondoskodott. Ez a 110.000 K-ra csökkentett tervezet — leszámítva a 60.000 K-s állami segélyt és Szikszó község 30.000 K-s hozzájárulását — a 3158-5 kat. holdnyi érdekeltségre már csak 6 К 40 f. holdankénti megterhelést jelentett. Ez már kielégítette az érdekeltséget és így az a munkálat létesítéséhez hozzájárult. A Vadász-patak rendezéséhez hasonló munkálatokat az 1913. évi XVIII. t.-c. életbelépte előtt nem lehetett hatósági úton elrendelni s így azokat csak valamelyik érdekelt kérelmére lehetett végrehajtani. Jelen esetben erre az erősen érdekelt Szikszó nagyközség közönsége vállalkozott s így történt, hogy a munkálat a község nevére van engedélyezve. Az engedélyezési eljárás 1910-ben tényleg megindult, de a végleges engedélyt csak 1916-ban adták ki. Közben a már többször említett 1913. évi árvízkárok hatására a munkálatokat a kassai m. kir. kultúrmérnöki hivatal a rendelkezésére álló állami segélyből még ez év őszén meg is kezdte, de a munkálat nagyobb erővel 9. ábra. A Vadász-patak rendezése. Metszetek a 8. ábrához.