Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - V. Dieter János: Két kisebb magasságú földgát építéséhez felhasználandó anyagokkal végzett vizsgálatok

109 A kísérletek és vizsgálatok eredményei az alábbiak : a) A Я-jelű homok mind a tulajdonképeni gáttest (támasztótest) építésére, — ha abból elegendő mennyiség áll rendelkezésre — mind a vízzáró takaró agyagjához való hozzákeverésre alkalmas. Kísérleteik szerint 0-5 atm. nyomás mellett óránként körülbelül 18-3 liter vizet ereszt át. b) A Á'-jelű agyag vízzárás szempontjából, mint ahogyan azt a grafikon mutatja, valamivel rosszabb mint a G-jelű agyagból és a //-jelű homokból 1 : 1 arányban kevert homokosagyag. Ez a szóbanforgó agyag összetételével magyarázható, mert amint az előbb ismertetett ÍL-jelű agyag vizsgálata kimutatta, ez az agyag 54% homokot tartalmazott. Állandó 0-5 atm. nyomás mellett óránként mintegy 0-056 liter vizet ereszt át. Töltés és vízzáró takaró építésre nem volt alkalmas, mert egyrészt kétségesnek látszott, hogy ezt az anyagot darabos természete következtében tömören lehessen beépíteni, másrészt timsótartalma miatt esetleg erősebb mérvű kilúgozások állhattak volna elő. c) A gátudvarban termelhető G-jelű agyag igen jóminőségűnek bizonyult, amely vízzárás szempontjából (0-5 atm.-nyomás mellett óránként csak 0-008 litert ereszt át) a plasztikus vízzárótakaró elkészítéséhez kiválóan alkalmas. Minthogy azonban ez az anyag igen kövér volt, azaz nagy volt az abszolút agyagtartalma, nem alkalmazták természetes állapotban tisztán, hanem //-jelű homokkal keverve. A végzett próbafeltöltések (lásd előbb a salgótarjáni földgátnál ,,Az anyagvizsgálat" alatt !) és laboratóriumi vizsgálatok szerint a legkedvezőbb eredmény az volt, hogy 1 térfogatrész agyagra 1 térfogatrész homokot (5. számú sorozat) adagoltak. Az agyagot a homokkal való összekeverés előtt itt is kiszárították és durva homokszemnagyságúra felaprították. Vizsgálataik szerint ezen az 1 : 1 homokagyag keveréken 0-5 atm. mellett óránként 0-027 liter víz szűrődött át. * * * Ezzel tulajdonkép tanulmányunk végére értünk és azt találtuk, hogy a próba feltöltés kísérlete és a vízáteresztőképesség vizsgálata egymást kiegészítőt n elegendő annak megállapítására, hogy valamely vizsgált anyag (keverék) valamely kisebb magasságú földgát vízzáró takarója gyanánt minden tekintetben megfelel-e ? Befejezésül azonban hangsúlyozni kívánjuk, hogy írásunk csupán csak adatokat akar szolgáltatni kisebb magasságú földgátak anyagához, abból a szempontból, hogy azok ennek alkalmas vagy alkalmatlan voltára megállapítandó fizikai ismerte tő jelek elfogadásánál

1 esetleg figyelembe jöhetnek. Ha ugyanis a bizottsági tárgyalások eredménye az lenne — ami nem igen lepne meg bennünket —, hogy emez ismertetőjelek tekintetében kis, közepes és nagy magasságú gátaknál különbség nincs, akkor tudjuk, hogy fáradozásunk közvetve szolgálta a közös ügyet. 1 A Nemzetközi Völgyzárógát-Bizottság u. i., ahová ezt a tanulmányt benyújtottuk, 4 kérdést vetett fel (la, 16, 2a és 26 alatt). Ezek közül az egyik, amelyet az első oldalon jegyzet alatt felemlítettünk s amelyhez tanulmányunk által hozzászóltunk, azt a célt tűzte maga elé, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok (tanulmányok) és az azok alapján az ülésen kifejlődött tárgyalások, viták révén egyes anyagokról (keverékekről) normalizálandó külső ismertető jelek, illetve az anyagokra alkalmazandó vizsgálati módszerek útján meg lehessen állapítani, hogy azok valamely (kis, közepes, nagymagasságú) földből való völgyzárógát építésére alkalmasak-e, vagy nem.