Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - I. Kenessey Béla: Vásárhelyi Pál emlékezete

7 démián tartott előadása után 1838-ban az Akadémia Vásárhelyit rendes tagjai közé iktatta. 1841-ben osztályvezető hajózási felügyelő lett. Mikor azután a király 1845ben Széchenyit helytartótanácsossá és valóságos belső titkos tanácsossá, egyben a Tiszaszabályozás királyi biztosává kinevezte, melléje műszaki tanácsadónak Vásárhelyit rendelte. Ebben a minőségében fejezte be Vásárhelyi a Tiszavölgy rendezésére vonatkozó korszakos művét, amit később az olasz Paleocapával felülvizsgáltattak. Vásárhelyi élete rövid volt. 1846 április 8-án a tiszaszabályozó társulat — amelyik alig valamivel előbb igazgató mérnökének választotta meg — nagyülésén, hivatalos működése közben hirtelenül elhunyt, óriási ürt hagyván maga után. Vásárhelyi vázolt óriási elfoglaltsága mellett nem feledkezett meg a tudományok műveléséről sem. Rendre jeletnek meg időszerű kérdéseket tárgyaló művei, tanulmányai. írt többek közt a Duna—-Tisza-csatornáról, a Berettyó hajózhatóvá tételéről, a buda—pesti állóhídról stb., stb. 51 éves korában ragadta el a könyörtelen végzet, szinte mérhetetlen kárt okozva ezzel a magyar vízépítés gyakorlati és elméleti tudományának. Ebben a gyászos esetben is van valami a hagyományos magyar tragikumból. Akkor vesztjük el rendszerint kitűnőségeinket, amikor a legnagyobb szükség volna reájuk. Akkor vesztette el a nemzet Vásárhelyit is, amikor lángeszétől még igen sok üdvös dolgot lehetett volna várni, mert hiszen éppen élete végén kezdett igazán megindulni a magyar Alföld sorsának intézése. Azonban ne keseregjünk ! A sors ellen küzdeni meddő. Legyünk hálásak a megadottakért, zárjuk a nagy nevet örök emlékezetünkbe, mint a magyar mérnöki kar soha el nem halványuló büszkeségét, dicsőségét. Ápoljuk emlékét necsak tisztelettel, hanem azzal a szeretettel is, amit nemcsak tőlünk : vízimérnököktől, de az egész magyar nemzettől is a legteljesebb mértékben megérdemel. A kegyelet a régi, vízivárosi temetőben lévő sírkövét helyreállította, sírhalmát rendbehozta. Ennek a rövid megemlékezésnek elején látható a sírkő fényképe.