Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - IV. Trummer Árpád: Újabb vízmosáskötések

31. képet.) Kétségtelen, hogy rohamosabb csapa­dék esetén a lefolyó vizet a gátak már nem képesek raktározni és az a gátak koronáján átbukik. Mind­amellett a gátak a víz se­bességét annyira csök­kentik, hogy a hordalék a gátak között üllepedik le, ami nemcsak azt je­lenti, hogy a Tarnába jóval kevesebb hordalék jut le, hanem azt is, hogy a völgy fenekén a hor­dalék visszatartása kö­vetkeztében gyeptakaró képződik, bokrok és fák nőnek, melyek gyökérzete a laza talajt ellenállóbbá teszi. Ha az olcsó rőzse­gátak, mint várhatjuk, legalább 5—0 évig fenn­maradnak, akkor hivatá­suknak eleget tettek. A kevesebb hordalék fenn­tartására a terméskőgá­tak is megfelelnek. Ha azonban a munkálatok ál­landó fenntartására szük­séges összeg rendelke­zésre áll, akkor a fenék­biztosító rőzseművek sor­sát hosszabb időre is biz­tosítani lehet. Az ily természetű fe­nékgátak csak oly vízmo­sásokban alkalmazhatók, ahol az elmosott talaj földes, vagy homokos. Kavicsos hordaléknál a rőzseművek fenntartása és fennállása már proble­matikus. A rőzsegátak ki­vitelénél, bár egyszerű művekről van szó, nagy В 29. ábra. Kettős rőzsegát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom