Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
1. füzet - IV. Trummer Árpád: Újabb vízmosáskötések
89 A víz romboló erejét elősegítik az erős lejtőkben levő szántóföldek, melyeket a lakosság a hajdani erdőségek kiirtásával vett művelés alá, s amelyeken a fellazított talajréteg már kisebb esőzések alkalmával is mozgásba jut és a vízmosásképződés megindul. Ezért a többágra szakadó vízgyűjtő területen a kisebb-nagyobb vízmosások százai vannak elszórva. A terület hordalékmozgásának teljes megszüntetése oly nagymérvű és költséges munkálatokat tenne kívánatossá, amilyeneket a mai gazdasági viszonyok mellett nem lehet végrehajtani. Mindemellett a Tarna rendezésének kérdése szükségessé teszi a vízmosások megkötésének legalább oly mértékben való végrehajtását, hogy a folyószabályozás munkálatai eredménnyel járjanak. Az 1929. év folyamán a földmívelésügyi m. kir. minisztérium bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására és az általános tervek elkészítésére. Utóbbiakat a miskolci m. kir. kultúrmérnöki hivatal készítette el. A bejárások alapján a bizottság 38 olyan vízmosást jelölt ki, melyek fekvése, talaja és egyéb körülményei a mielőbbi megkötést szükségessé teszik. A költségekre való tekintettel egyelőre nem lehetett szó a vízmosások esésének az általános részben ismertetett módon való rendszeres csökkentéséről, s ezért a vízmosásokban alkalmas helyek lettek kijelölve a hordalékfogó fenékgátak részére, melyek védelme alatt a szükséges fásítás és füzesítés eredményesen lenne végrehajtható. A fenékgátak anyaga elsősorban kő, mert a jelzett célra hosszabb élettartamú művek építése szükséges, másodsorban pedig rőzse. Utóbbiak a kőgátak közötti fenékesés ideiglenes csökkentésére szolgálnak arra az időre, ami alatt a fásítás és az új gyepszövet képződése a talaj felszínét a víz elragadó ereje ellenébe eléggé ellenállóvá teszi. A fenékgátak magassága általában 1-0—2-0 méter között változik. Az egyméteresek részben kettős rőzsegátak, a magasabbak már terméskőfalazatból készültek. A terméskő fenékgátak általános tervét a 26. számú rajzon láthatjuk. A gátkorona a két oldalon a közép felé 1 : 15 lejtésű, a közepe pedig 5-0 m hosszúságban 0-50—0-70 m mélységű ívet alkot az átbukó víz vezetésére. Az utófenék a felső koronaéltől számítva 6-00 méteres hosszúságú. A gát alatt 4-00 m hosszú, 0-25—0-30 m mélységű vízpárna és ezalatt további 1-00 m kőrakat van, mely utóbbit egy karózott rőzsefonás véd meg. A fenékgát felső oldalán földfeltöltés van alkalmazva, a kétoldali bekötést pedig 0-25 m vastagságú legalább 1 : 1 hajlású lejtőkben elhelyezett terméskőburkolat védi, amely portlandcement habarcsba van rakva A számbavett 38 vízmosásban 104 darab 1-0 méteres, 120 darab 1-50 méteres és 17 darab 2-0 méteres terméskő, továbbá 1120 darab 0-50—0-80 méteres rőzse fenékgát építése lett tervbevéve. A munkálatok összes költsége 250,000 pengőben lett előirányozva, melyből 204,198 P a fenékesés biztosítására szolgáló kőgátak, 45,802 P pedig a rőzsegátakra, fásításra és az oldalak megkötésére szolgálna. Mint láthatjuk, a munkálatok a kovácsvágási és tokaji vízmosáskötési munkálatokhoz viszonyítva, sokkal kisebb arányban vannak előirányozva, minek oka a költségekben és abban a szempontban rejlik, hogy a tervezett munkálatok úgyszólván csak keretei a végleges jellegű munkálatoknak, amelyek majd az idők folyamán lesznek végrehajthatók.
