Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása
47 ha a zavaró körülmények hatását kell számbavenni, az szükségszerűen a völgy tényleges, helyi szélességében nyilatkozik meg. Ezért a gyakorlatban a völgy átlagos szélességével való számítás helyett, —ami csupán a példák egyszerűsítése és a kapott eredmények jobb összehasonlítása érdekében tettem -— a helyi völgyszélességgel kell számítani. Az is természetes, hogy a vízfolyásba belevitt zavaró körülmény hatása felfelé kevésbbé, de annálinkább lefelé nyilatkozik meg. Ha tehát a zavaró körülményekből, illetőleg az elragadóerő változásából kiszámított x hosszat a vízfolyás irányában lefelé mégegyszer rámérjük a vízfolyásra, s az egész 2x hosszban állapítjuk meg az érdekelt terület nagyságát, sokkal közelebb jutunk az igazsághoz, mint más feltevés mellett. így, ha a C. alatti példában, ahol az x értéke 713-25 m, az előbbi műveletet végrehajtva, azt találjuk, hogy kereken 2x = 1420 m hosszban az érdekelt terület összesen 154 kat. hold és 1248 négyzet öl, vagyis tizedes törttel kifejezve 154-78 kat. hold, akkor ezt az 1420 n\ osztva, a folyóméterenkénti érdekelt területet 0-109 kat. hold lesz. Ezt a fejezetet nem hagyhatom el anélkül, hogy még egy pár dologra ki ne térjek. Az elmondottak minden nehézség nélkül alkalmazhatók akkor, ha a vízfolyáson lévő vízhasználatok még engedélyezve nincsenek, vagy joggyakorlatuk rendezése még nem történt meg. Mi történik azonban akkor, ha ezek már meg vannak? Nyilvánvaló, hogy semmi nehézség nem merülne fel, ha az egyes vízhasználatokat annak idejében — ügy amint az előrelátva is volt — völgyek szerint rendezték, vagy ha ez megtehető nem is volt, egyes vízimüvek rendezésénél az egész völgyet felvették volna. Ekkor minden adat rendelkezésre állott volna ahhoz, hogy a rendezések a vízfolyás egyéni természetének figyelembevételével vitessenek keresztül. Sajnos, nem így történt. A hatóságok panaszok — és pedig akárhányszor rosszakaratú panaszok — alapján kénytelenek voltak egyes kikapott vízhasználatok rendezésére, amikor csak azok környékét, az azok hatása alatt álló vízfolyásszakaszt vették fel és vették figyelembe. Ennek azután igen súlyos következményei jelentkeztek akkor, amikor a vízfolyásnak a 40 § alapján való jókarbahozatala került sorra. Ott voltak a megállapított meder- és partfenntartási kötelezettségek úgy megszabva, hogy azokat sehogyan sem lehetett a rendezésbe beilleszteni. Ügy a hatóságok, mint a kultúrmérnöki hivatalok szinte lekiizdhetlen akadályokra bukkantak, amiknél a quod juris igazán kérdés volt. Saját gyakorlatomból ismerek olyan esetet, amikor a feljebb fekvő vízimű tulajdonosa duzzasztó művénél éppen fele akkora vízmennyiség átvezetésére volt kötelezve, mint a közvetlenül alatta fekvőé. Nem maradt más hátra, keresni kellett bizalmasan valakit, aki mindkét vízhasználatot egyformán panasszal támadta meg és azután a panasz elintézését egybekapcsoltuk a vízfolyásnak a 40 § alapján való rendezésével. Ez azonban így nem mindig vihető keresztül, illetőleg nem mindig lehet az állandóan megnyilvánuló bizalmatlanság mellett olyan egyént találni, aki bízik abban, hogy abból kifolyólag a kultúrmérnöki hivatal Ígérete szerint nem háramlik reá ok nélkül teher.
