Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VIII. Vas Leó: Talajfelvétel és talajtérképezés a kultúrmérnöki munkák szolgálatában

230 tolható, ásható vagy csákányozható talajról van-e szó? Nagy gond fordítandó a mutatkozó vizekre ; van-e forrás- vagy szivárgó víz a talajban? A próbagödör kiemelése után rögtön meg kell határozni a talaj hőmérsékletét. A próbagödör függőleges falát vízszintes irányú ásással kell előállítani, hogy a talajréteg határa el ne kenődjék. Ezek után következik a talaj típusának, a rétegeknek, ereknek, fészkeknek, vagy a kevert talajnak talajnemek szerint való vizsgálata ; a réteg fekvése módjának megállapítása (fluviátilis, tömeges vagy eológikus rétegződés). Kés, vagy függő segítségével meg kell határozni a réteg tömörségét, lehetőség szerint pontosan ki kell kutatni a legtömörebb réteget. Azután egy kis lapáttal felkarcolják a gödör sima falfelületeit. Ilvmódon jobban kitűnnek a talaj szerkezeti körülményei. Az endogén, de kiváltkép az exogén szerkezetet pontosan meg kell állapítani és a vízlevezető, illetve vízzáró szintet kipuhatolni. Végezetül vizsgálat tárgyává kell tenni a talaj építőanyagként való használhatóságát (homok, kavics, kő), a talaj állékonyságát (beomlás veszélye, folyóshomok), trágyázás céljaira való használhatóságát (márga, réti mész stb.), végül, hogy a talaj nem ártalmas-e a növényzetre? A tapasztalatokat a fölvételi jegyzőkönyvbe kell bejegyezni és a talajkeresztszelvényről vázlatot készíteni. A talaj keresztszelvény alapos átvizsgálása után következik a próbavétel, amelynek során figyelembe veendők mindazok a körülmények, melyek a laboratóriumi vizsgálat alatt szóba jöhetnek. Próba lesz veendő minden, a talajtípusra jellegzetes szintben, továbbá minden olyan rétegből, mely kémiai összetétel tekintetében a többi rétegtől szemmelláthatóan lényegesen eltér és minden a talajnem és tömörség tekintetében egymástól különböző rétegből, érből és fészekből. Minthogy az itt felsorolt kívánságokat egyes rétegek többszörösen kielégítik, egy próbagödörből átlag 3—4 talaj próbát kell venni. Azonos altalaj esetén ajánlatos lesz a 0—20, 40—60 és 80—100 em-ek közötti rétegekből mintát venni. A próbák a kiválasztott réteg közepéből emelendők ki. Súlyok a végzendő viszgálatoknak megfelelően 1—2 kg legyen. Minden egyes vizsgálatot külön kell végezni. Ugyanazon próbagödör különböző rétegeiből vett vagy különböző próbagödrök mintáinak összekeverése a vizsgálat értékét megsemmisíti s ezért föltétlenül kerülendő. A próbaanyag papírzacskóba helyezendő, melyre olajos krétával vagy tintával írják az adatokat, a papírzacskók pedig vászonzacskókba kerülnek, melyekre ugyanolyan feliratú címkét kötnek. (A felírás mintája a következő : i terv ; S 1-20—40 cm.) Amennyiben valamiképen lehetséges, térfogatpróbákat okvetlenül kell venni. Az alkalmazandó eljárás Kopecky, Köttgen, Krauss vagy Keso fentebb felsorolt műveiben ismertetve van. A próbagödör kiásása után 24 órával a talajvíz szintjét be kell mérni és a talajvíz keménységi fokát lehetőleg megállapítani. Ha nagyobb területű az azonos talajú terület, akkor több próbagödröt kell rajta ásni. A próbagödrökből vett minták vizsgálati eredményeinek összehasonlítása, valamint az általános talajfölvétel által nagyjában kimutatott talajadatok ellenőrzése céljából vizsgálandó terep különböző, kiválasztott pontjain 8 cm-es földfúróval 0-5 kg súlyú talajmintákat vesznek ki. Ezeket éppen úgy kell csomagolni, mint a próbagödör mintáit. Tőzeges és lápi talajban, melyet úgy, mint az ásványi