Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VIII. Vas Leó: Talajfelvétel és talajtérképezés a kultúrmérnöki munkák szolgálatában

227 c) A várható talajnemek ismerete az országos geológiai fölvételek alapján a geológiai és petrográfiai körülmények tekintetében való előzetes tájékozódás. d) A helyszínén részletesen kikérdezendők a területtulajdonosok és egyéb hozzáértő emberek a talajnemek elosztódásáról és helyi elnevezésükről, az altalajviszonyokról, a talaj különös sajátosságairól, a felszíni- és talajvizekről, a vetésforgókról, a talajművelési és trágyázási módokról, a műtrágya hatásáról, a terméseredményekről, az időjárásnak a termésre gyakorolt hatásáról stb. e) Végül a terep a térkép nyomán bejárandó és kérdezősködés, illetve saját megfigyelések után a fölvételi jegyzőkönyvbe, illetve a térképre a következő adatok lesznek följegyzendők : terepalakulás, a terep lejtésének nagysága (ha a térkép nem réteg vonalas) és a világtájak szerint való megjelölése, a szélnek és nedvességnek szomszédos erdők által történő mérséklése vagy növelése, a vizek, vagy vízfolyások (a környező magasabb terepről eredő forrás-, felszíni- vagy talajvíz-vízfolyásokból származó árvizek és szivárgóvizek), a talaj művelhetősége, a talajnemek felületi színeződése, nedves és száraz felületek, (amelyek főleg tavasszal a frissen szántott talajon jól megkülönböztethetők), a gyom és gaz neme és kiterjedése, telelőhelyek. Füves területeken a színeződésbeli különbségek, továbbá a talajnedvességre és mész vagy nitrogén tartalmára jellemző bizonyos többé-kevésbé zárt területrészeken élő növények (gyékény, marti lapu, sás, bürök, sóska, szarkaláb stb.) pontos feljegyzése. f) Tájékozódás céljából az altalajra vonatkozóan szemléltető út- és vasútbevágások, anyaggödrök, kavicsbányák megtekintése. A talajfölvételhez a szakemberen kívül két segédmunkás alkalmazása szükséges. A talaj fölvételt a terepfölvétel céljaira kitűzött hossz- és keresztszelvényekben kell végezni, mert ezeken találhatók meg legkönnyebben és legbiztosabban a felszíni változások. A szelvények meglevő utakhoz, parcellahatárokhoz és építményekhez kapcsolandók. Ha ilyenek a közelben nincsenek, akkor a szelvények végpontjain felállított rudak az elérhető fixpontokból bemérendők. A keresztszelvényeket a térképbe be kell rajzolni. Az ilymódon kitűzött keresztszelvényekben az egyes fúrólyukak helyét közelítő hosszméréssel (lépéssel) állapítják meg és a térképbe berajzolják. Azután következik 20—100 lépésnyi közökben a fúrás, amit célszerűen botfuróval végeznek. A botfúró 20—30 mm átmérőjű, 1-30—1-40 m hosszú, alsó végén hegyes acélrúd, amely 10 cm-ekre van beosztva és megjelölve (az egész méter jele feltűnő) ; a fúrórúd felső, négyszögletű vége üllőszerűen készül, melyre a kellő lyukkal ellátott kézi forgató rudacska illik rá. A rúd alsó 50 cm hosszú részén egy 7—8 mm mély barázda fut végig, mely a talajpróbát felveszi. A furórudat fasúlyokkal verik be. A fúrást három részben végzik el. A forgató rudacska nyílását a fúrólyuk helyén a földre teszik, azután a fúrót 50 cm mélyre leverik, a forgatóval egyet fordítanak rajta. Azután a forgatórúd segítségével csavarás nélkül kihúzzák a földből annyira, hogy már puszta kézzel egészen kiemelhető legyen. Előbb azonban visszaejtik a forgatórudat a földre, hogy nyílása megmutassa a fúrólyuk helyét. Azután egészen kihúzzák a fúrót. A próbafúráshoz szükséges idő mintegy 10 perc. A fúró barázdájában maradt anyagot nagyítóval alaposan megvizsgálják, színét megállapítják. Szaglással (agyagos, földes, korhadt szagú vagy szagtalan), 15*