Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VII. Mantuano József: A nyergesgátak újabb alakja

217 bőrlemez tömítést alkalmaznak. Igen jól lehet erre a célra használni a chrombőrt. A tömítő bőrlemezeket időnként cserélni kell. Az alsó táblánál gyakrabban, a felső táblákét ritkábban. Mint példát említhetjük a gross-wohnsdorfi nyergesgátat, ahol 1924—28-ig az alsó tábla tömítését kétszer cserélték, míg a felsőt ugyanezen idő alatt csak egyszer. (Die Bautechnik 1928. év 756. oldal.) Az alsó és felső tábla érintkezésénél tömítés egyáltalán nincsen, felállított helyzetében erre semmi szükség sincs. A felső tábla homlokfala gömbölyűén kiképzett gerendával van lezárva, ami elég szorosan záródik az alsó táblához úgy, hogy nagyobb mennyiségű vízkifolyásnak még mozgás közben is útját állja. (10. ábra.) A tábláknak üzemközben való javítását teszik lehetővé azok a megoldások, amelyekkel a táblákat a belső víznyomás nélkül is állva lehet tartani. Ennek egyik módja, hogy a felső tábla bordáját, a homlokfal U-vasain túl megnyújtják (11. ábra) 12. ábra. A felső táblának az alsóval való ideiglenes kitámasztása és alulról gerendákkal támasztják alá. Vigyáznunk kell azonban, hogy ez a túlnyujtás olyan hosszú legyen, hogy a támasztó gerenda teljes szélességében felfeküdjék, nehogy excentrikus terhelést kapjon és a terhelés esetleges növekedésével tönkre menjen. Ilyen excentrikus terhelés miatt a gross-wohnsdorfi műnél egy-két gerenda eltörött és a felső tábla megrongálódott. Alkalmaznak még a kitámasztásra két U-vasból készült vasrudat is, ami a felső tábla bordájának végére van erősítve és egy csuklós rúddal be lehet állítani a két borda közé. (12. ábra.) Előnye az előbbivel szemben, hogy úgy az alsó, mint a felső táblát felállított helyzetében megtarthatjuk és a táblák közötti üregben könnyebben lehet a szükséges munkákat elvégezni, míg az előbbi esetben az alsó tábla lecsukódik. Nagy hátránya ennek a második megoldásnak azonban, hogy az alsó tábla bordáját, azaz görbe tengelyű rudat nyomásra veszi igénybe. A gát teljesen felállított helyzetében, a táblák szétnyílását akadályozza meg a bordák között alkalmazott lánc. Az egyik végét rendszerint az alsó borda csúcsához erősítik, a másik végét pedig az alaptesthez, vagy a felső tábla bordájához. A láncot három, szalagvasból való, nem egyenlő hosszú tagból képezik ki. A két szélső tag rövidebb, a középső hosszabb.