Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VII. Mantuano József: A nyergesgátak újabb alakja

215 tási magasságnál is aránylag kis méretekkel lehet előállítani s hogy elméletileg korlátlan szélességű gátat építhetünk. Az egyes bordák egymáshoz vagy hengerelt, vagy szögecselt 1 szelvénnyel vannak kötve. Erre elvileg szükség nincsen mert részben semilyen oldalirányú erő a bordákra nem hat, sem pedig olyan erő elvileg nem működik, ami az egyik bordát a másikhoz képest el akarná mozdítani. A csuklók azonban különösen hosszú bordáknál nem alkalmasak arra, hogy a bordát benntartsák a forgás síkjában. Azt sem tudjuk elérni, hogy a táblák minden pontján a nyomás mindenkor ugyanaz legyen, mivel a vízbeeresztő csatornát nem lehet úgy elhelyezni, hogy mindenhova egyszerre érkezzék oda a víz és az első 10. ábra. A Huber- és Lutz-féle gát bordáinak faburkolása. pillanattól kezdve egyenletesen adódjék át a nyomás. A táblának az a része, amelyik előbb kapja a vizet, előbb fog emelkedni, mint az, amelyikhez később jut el a víz. Utóbbi tehát visszamarad. A pillérek melletti súrlódás, a hullámverés is hozzájárulnak, hogy a víz által gyakorolt nyomás nem lesz állandóan mindenkor egyforma. A hosszanti merevítő gerendának volna a szerepe ezeket az egyenlőtlenségeket kiküszöbölni. Annak, hogy a célnak megfeleljen, olyan méretűnek kell lenni, ami mellett az előálló nyomáskülönbségből származó erőhatásokat kibírja. A nyergesgát szélességi határait tulaj donképen a bordákat összekötő gerendának merevsége szabja meg. Részben a csekély szerkezeti magasságú borda, főleg pedig a súly miatt ennek a hosszanti gerendának nagy méreteket adni nem lehet. A nyergesgát legnagyobb hosszúsága általában 25 m körül mozog. Ez az a távolság, amelyen a táblák merevségét nagyobb nehézségek nélkül lehet biztosítani. 9. ábra. A fal és tábla közötti tömítés.