Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VII. Mantuano József: A nyergesgátak újabb alakja

NYERGESGÁTAK ÜJABB ALAKJA. írta : MANTUANO JÓZSEF. A vízenergia hasznosítását szolgáló duzzasztógátak nagy költségei már régen arra ösztönözték a tervező mérnököket, hogy lehetőleg olcsó, de azért mégis megbízható szerkezeteket állítsanak elő, amelyek alkalmasak széles vízfolyások elgátolására és onnét mindenkor könnyűszerrel el is távolíthatók. Ez a törekvés a különböző rendszerű duzzasztógátak egész sorozatát teremtette meg. A gátak eltávolítására szükséges mozgató berendezések és azok üzemköltségének csökkentése vezetett az önműködőgátak tervezéséhez. Elég szerencsés ötlet volt, hogy a gátak mozgatására megpróbálták felhasználni magában a vízben rejlő energiát. Ebből a gondolatból nőtt azután ki az első tető-, vagy nyergesgát s az hosszú fejlődési folyamaton keresztül jutott el jelenlegi alakjához, amely ma tagadhatatlanul egyike a leginkább használható önműködőgátaknak. Az első nyergesgátat Josiah White és Erskine Hazard alkalmazták Amerikában, Pennsylvaniában a Lehigh folyón. (Schweizerische Wasserwirtschaft 1910. év 10. szám, 120 oldal, Handbuch d. Ingenieure Wissenschaften К. E. Hilgard 1912, 373 oldal). Ott a hajózáshoz szükséges vízmélység előállítására duzzasztómű beépítésére volt szükség. White igyekezett olyan gáttípust tervezni, amelynek gyakori felállítása és eltávolítása olcsó módon, lehetőleg a vízben rejlő helyzeti energia segítségével lehetséges. Kísérletképen az egyik mellékfolyón, Mauch-Chunk-Creeken épített egy próbaművet 1818-ban, amit a gáton dolgozó munkások medvecsapdának, ,,beartrap"-nak neveztek el. Ez az elnevezés a White alapgondolata alapján szerkesztett gátaknál később is megmaradt. Miután a gát a hozzá fűzött reményeket beváltotta, a következő évben már 12 hasonló rendszerű művet épített a Lehigh folyón. A nyergesgát alkalmazása Amerikában hamar elterjedt, különösen a heves vízjárású, hegyi folyókon, főleg a hajózás és fausztatás céljait szolgálva. A White által alkalmazott elgondolást megelőzte próbálkozásaival a holland Donker, aki 1770-ben alkalmazott hajózsilipkapunak ilyen gátrendszert. Valószínű azonban, hogy az általa tervezett gátnak sok hátránya lehetett, mert teljesen feledésbe ment. Európában először Franciaországban próbálkoznak White-rendszerű gátat építeni. Az első ilyen gátat a Marne-on építik fából 1868-ban 9 m nyílással, 2-9 m duzzasztási magassággal és mint eredeti amerikai gondolatot, porte americaine-nek nevezik. Azonban úgylátszik, számítási hibák folytán a rendelkezésre álló nyomás nem volt elég a táblák mozgatására és a mű előtt Thenard-gkttaA előzetes kisebb duzzasztást kellett létesíteni. Ez és más kisebb hátrányok a gátnak Európában való elterjedését erősen megnehezítették. White alapgondolatát megtartva Dubois, Parker, Girard, Brunot, Lang. Carró, Maus, Marchai, Chitenden és még sokan mások a gát egyes részein különböző változtatásokat tettek. Mivel ezek a javítások nem jelentették a gát egyszerűsí-