Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a
195 területén szerzi az adatokat. A két, közel egyező nagyságú vízgyűjtőterület közül az egyik 4-09 km 2 területű és 95%-ban erdősítve van, a másik 4-02 km 2 területű és csak 5%-a van fásítva. A vízfolyások szabályozására vonatkozóan is rendszeresítették a kísérleti megfigyeléseket. Foglalkoznak a legcélszerűbb mederfenék- és partbiztosítások módjának megállapításával, valamint az ilyen szabályozó művek leggazdaságosabb fenntartásának kérdésével. A tanulmányok kiterjednek a kisesésü folyókra, valamint a hegyvidéki vízfolyásokon végrehajtott olyan művekre, melyek már több árvizet láttak s amelyeken van egy legalább is 5 km hosszban rendszeresen szabályozott szakasz. Ebbe a kutatómunkába tartozik a Morva legalsó szakaszának árvédelmi töltésein a szivárgó vízre vonatkozóan végzett tanulmány s a hidropedológiai völgyszelvény megfigyelése. Végül megemlítendő, hogy a luhacovici völgyzárógátnál 17 méter magas földtestben, valamint a gáttest alatt úgy a szivárgó vizet, mint a víz mozgását állandóan ellenőrző megfigyelés alatt tartják. A kultúrmérnöki kutatószervezet, miként láttuk, legtöbb kísérleti telepet az alagcsövezés eddig megoldatlan kérdéseinek tisztázása céljából létesítette. A kutatások eredményeit alább részletesebben fogjuk ismertetni. Itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy a végzett tanulmányok alapján lehetővé vált az alagcsövek elhelyezésére (mélységére), valamint a szívóvonalak távolságának megválasztására vonatkozóan pontos utasítás kiadása. Újabban már le fogják szállítani az alagcsövezési kísérleti telepek számát 14-re és ezeken folytatják majd az ellenőrző megfigyeléseket. Ebben az ellenőrzésben a gyakorló kultúrmérnökökön kívül részt vesznek a műegyetemek és gazdasági akadémiák tanárai, valamint a mezőgazdasági kutató intézetek is. Némi eredmény mutatkozik már a trágyázó permetező öntözésre vonatkozóan folytatott kísérletek alapján is. Ezekről alább majd bővebben szólunk. A többi fentebb említett, a kultúrmérnöki munkák céljaira létesített kísérleti állomásokon végzett kutatásokból leszürődött tanulságok még nem tekinthetők véglegeseknek s ezért azokat még tovább folytatják. Az eddigiek alapján máris nagy segítséget jelentenek bizonyos nagyobb talajjavítási munkák műszaki alapelveinek megállapítása tekintetében. így például a Duna völgyében a nyilvántartott hydropedológiai völgyszelvények a lecsapolási munkák végrehajtására nagyon jó adatokat adtak. Az már ma is kétségtelen, hogy a talaj javítási (kultúrmérnöki) kutatószervezet, — melyben a gyakorló kultúrmérnökökön kívül az elméletek emberei, a technikai és gazdasági főiskolák tanárai, valamint a mezőgazdasági kísérletügyi intézmények is résztvesznek. — nagyon jól bevált. Rá kell mutatnunk elsősorban azokra a pénzbeli megtakarításokra, amelyek a kísérletügy személyi és dologi kiadásainak a vízgazdasági alap keretében történt elszámolásából, továbbá úgy állottak elő, hogy a drága műszereket a mezőgazdasági kísérletügyi intézmények bocsátották rendelkezésre. Csak így volt elérhető, hogy egyszerre nagyszámú kísérleti telep működhetett. További előnye ennek a kutatószervezetnek az is, hogy erősen képviselve vannak benne az állami és tartományi kultúrmérnökök, akiknek a vállán a mezőgazdasági termelésnek egyik legnagyobb támogatója : a talajjavítási munka nyugszik. Megemlítendő még, hogy az itt vázolt kutatómunka fejlesztése érdekében a csehszlovák kultúrmérnöki szolgálat szorosabb kapcsolatba lépett a Lengyelország13*
