Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a

188 kovszky és különösen a svájci Lauter bur g-féle képletcsoport. Természetes azonban, hogy ezek is helyi értékűek és más vidékre kellő módosítás nélkül nem vihetők át. Ezektől eltérő nyomon halad a bajor hidrográfiai hivatal, amelyik számítási módjában a mértékadó csapadéknak időtartama és nagysága van ugyancsak a helyi viszonyoknak megfelelő tapasztalati adatok alapján meghatározva, ami mellett az árvíznek a vizsgált pontig való lehaladási idejét is figyelembe veszi. A magyar viszonyokra először Bogdánjy Ödön állított össze táblázatot, amiben a csapadékterületet a legkisebbtől 5,000 négyzetkilométerig változtatva, hegy, domb és síkvidék közt tesz különbséget, a csapadékot pedig úgy veszi tekintetbe, hogy megadja a területegységről lefolyásra kerülhető vízmennyiség alsó és felső határát. Korbély József a Vízügyi Közlemények 1915. évi 1. és 2. füzetében a bajorok nyomán haladva adja meg az 1 óraitól 120 óráig tartó csapadék, tehát a tartósság alapján hegy-és dombvidékre, félig és egészen vízálló talajra a lefolyási tényezőket, ami mellett az árvíznek a vizsgált pontig való leérési idejének megállapítására a bajorok képletét használja fel. Hasonló útat követett ennek a tanulmánynak szerzője is a Vízügyi Közlemények 1928. évi július—decemberi számában ..Az árvizek számítása csapadékból" címen közölt tanulmányában. Eközött és az előbb említett között az a különbség, hogy utóbbiban nemcsak a mértékadó csapadék nagysága és időtartama, hanem még a csonka ország egyes nagyobb csapadékterületeinek lefolyási százaléka is figyelembe van véve. Hogy a most említett két utolsó számítási mód közül melyik a helyesebb, azt vitatni lehet ugyan, de eldönteni nem. Ezért adott esetben annak az eljárásnak eredményét ajánlatos elfogadni, amelyik nagyobb. így legalább az a biztonságunk van meg, hogy nagyot, szélsőséges esetben sem igen csalódhatunk. Különösen hangsúlyozni kell, hogy a másodiknak említett számítási mód nem készült túlnagy csapadékterületekre, habár az ilyenekre közölt példák eredményei megnyugtatóknak látszanak, valamint hogy mindkét eljárás csakis és kizárólag olyan völgyekre vonatkozik, amik természetes állapotban vannak, vagyis az árvizek a völgyekben szabadon szétterülhetnek és ezzel együtt raktározódhatnak is. Bár mindkét eljárás egyesek szemében néha igen meglepő eredményeket ad, mégis azt kell mondani, hogy éppen csak ezek mentesítenek utólagoSj kellemetlen meglepetésektől. Ezekből most már az a különben természetes tény derül ki, hogy a műtárgyak körül az 51. § alapján felmerülő viták alapos és megnyugtató elbírálásához nemcsak kifogástalan hidrauliai tudás, hanem egyben nagy tapasztalat, jártasság és teljes kritikai képesség is szükséges. Miként azonban rendezett társadalomban nemcsak arról kell gondoskodni, hogy az elkövetett bűnöket megtoroljuk, hanem arról is, hogy azokat lehetőleg megelőzzük, vagyis áttérve a mostani esetre, /arról kell gondoskodni, hogy az 51. § alapján utólagos viták lehetőleg ne merüljenek fel, azt a kérdést is tárgyalni kell, vájjon ez lehetséges-e és miként? Az előzményekben bőségesen foglalkoztam az eddig követett eljárás hátrányaival. Azokból egyszerűen kiolvasható az ellenszer is. Bármilyen út, vagy vasút műtárgyainak, vagy egyszerűbb esetben bármilyen műtárgy kérdéséről is van szó, a méretek tekintetében való kielégítő megoldás