Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a

179 végrehajtása tárgyában kiadott 1200/1914. sz. földmivelésügyi miniszteri rendelet 17. §-ának első és második bekezdése a hatóság intézkedései elé korlátokat is állít. Amikor valamely út, vagy vasút vízfolyás mellé kerül és a pályatest, valamint a vízfolyás közti területsávot saját érdekében kisajátítja, vagy ha a vízfolyást csupán keresztezi is, a már mondottak szerint tagadhatatlanul partbirtokossá válik. Ha pedig ez így van, akkor éppen úgy terheli annak tulajdonosát a helyzetből folyó minden kötelezettség, mint minden más telektulajdonost, vagy birtokost, tehát terheli a 40. §-ból folyó kötelezettség is. A kötelezettség tehát jogos és törvényes. Ennek megállapítása után most már arra a kérdésre is felelnem kell, miként fejezhető ki adott esetben a műtárgy tulajdonosának hozzájárulása ? Az előbb említett tanulmányom szerint a hozzájárulás olyan esetekben, amikor nem a víznek közvetlenül kitett területről van szó, ideális területtel oldandó meg. Ha ebből indulunk ki, annak megállapításánál a következő gondolatmenetet követhetjük : Bizonyos, hogy minden, bármely vízfolyást keresztező út vagy vasút műtárgya a fölötte a völgyben levonuló és ott a völgy szélességének megfelelő módon szétterülő vizeket, köztük természetesen a nagy árvizeket egy helyre összpontosítva vezeti át, ezért duzzasztja, vagyis a korábban megvolt természetes vízfolyási viszonyokba zavart visz bele. Hogy most már az eljárást minden bővebb magyarázat nélkül megérthetővé tegyem, mindjárt példából indulok ki : Tegyük fel, hogy valamely vízfolyáson fennálló műtárgy szabadnyílása b = 9 m, ugyanott az érdekeltségi területnek a vízfolyás irányában keresztben való szélessége 200 m, a vízszín relatív esése J — 0 001, a legnagyobb árvíz Q = 30 m

3/sec, annak keresztszelvénye F, = 27 m

2. Meghatározandó a duzzasztás nagysága. A duzzasztás kiszámítására a legegyszerűbb képlet, a Bernouilli-iéle teoréma alapján amiben a már megadott értékeken felül y — a keresett duzzasztás m-ben, a = 1111 annak kifejezője, hogy valamely keresztszelvényben előre haladó vízszálak sebességéből számított átlag különbözik a szelvény középsebességétől, F2 = a műtárgy alatt a megduzzasztott víz keresztszelvénye m

2-ben, д pedig az árfolyási tényező. А ц értékét legegyszerűbben a Bazin-féle ц= 0-70+ 0-029 /Г képletből számíthatjuk, amiből esetünkben kereken ц = 0-80-nak adódik ki. A számítást legcélszerűbben úgy végezzük el, ha a duzzasztás képletében első próbaként F 2 = F

x = 27 m

2-ből indulunk ki és az így kapott у értékével kiszámítjuk az F

2 újabb értékét. Hasonló módon tovább eljárva, addig ismételjük meg a számítást, amíg az у értékét gyakorlati pontossággal állandónak nem találjuk. A számítást így elvégezve, eredményük у — 010 m-t és F

2 21 65 m

2. A duzzasztás visszahatásának távolsága az említett tanulmányom szerint való egyszerű számítás szerint 11*