Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása
162 3*1 l/sec. és 4-0 l/sec. kísérleti vízmennyiségek határmélységét. Feltűnik a görbékből, hogy a határmélység feletti (szaggatott függőleges vonallal jelölve), de még hozzá közel eső vízszíneknél is a kimosási mélységek tetemesen nagyok. Növekedő vízmélységeknél azonban egy ideig csökkennek, majd bizonyos határon túl ismét nagyobbodnak a kimosási mélységek. Közelebbről vizsgálva a görbék tetőpontjához tartozó vízmélységeket és az ezen vízmélységeknél bekövetkező vízlefolyási módokat, azt látjuk, hogy a vízugrás ama határesetével van dolgunk, mikor az még szabad, azaz nem duzzasztott fedőhenger képződése mellett megy végbe. 25. ábra. Hogy mért van ennél a lefolyási módnál a legkisebb kimosás, arra nézve a kísérletek kielégítő magyarázatot adnak. Helyezzünk ugyanis a 20, 22—24. számú ábrákon látható módon az utófenék végén a rohanó vízsugárba Pitot-csövet s olvassuk le minden egyes alvízállásnál a nyomócsőben mutatkozó sebességmagasságokat, akkor, ha ezeket a 25. ábrán feltüntetett módon a vízmélységekhez mint abscissákhoz ordinatául felrakjuk, kapjuk az eredményvonallal (3) jelölt görbét. Ennek az energiavonalgörbének a tető- vagy mélypontjamint látjuk, éppen a szabad fedőhengeres vízugrás határmélységénél van, ami azt bizonyítja, hogy ennél az alvízmélységnél, illetve lefolyási módnál a legnagyobb a henger által előidézett energiaveszteség. A többi vízlefolyási módoknál ez az energia nem a vízhengerek, vagy legalább is csak részben azok útján szabadul fél, hanem az eróziós munka folytán, melyet a mederben annak kimélyítésekor végez. A gátépítés szempontjából ez igen fontos megállapítás, mert ha el akarjuk érni, hogy a gát a víz romboló munkájával szemben védve legyen, akkor az utófenék színtjét úgy kell elhelyezni, hogy ama fedőhengeres vízugrás bármely vízmennyiségnél biztosítva legyen.
