Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VI. Vas Leó: Kultúrmérnöki tevékenység Csehszlovákiában

125 továbbá a töltéseknek újabb emelése voltak a legfőbb teendők. Az 1919. évi és 1932. évi eddig észlelt legmagasabb árvizek már minden baj nélkül vonultak le, ami az állami ellenőrzés megszigorításának, az árvízjelző szolgálatnak és a társulatok tökéletes védelmi rendszerének köszönhető. Ma már hosszú fejlődés után a gátak az eddig észlelt legmagasabb árvíz fölött 1-0, illetőleg a Sajó torkolatától lefelé 1-5 m magasságra vannak kiépítve (10. ábra). Az árterületet kisebb, a természetes magaspartig terjedő kereszttöltések kisebb medencékre osztják, hogy ezáltal az esetleges gátszakadások pusztítása lokalizálható legyen. Ezenfelül a városokat külön körtöltések is védik (9. ábra). A Közép-Tiszán 152 km-es szakaszon a töltések hullámverés ellen téglával vannak burkolva. Szigetelőbetonéket a töltéstestben 27 km hosszban alkalmaztak. 3. A szabályozás hatása a mederre és a vízjárásra. Mindezek után a szabályozás előtti (1833—1841) és utáni (1890—1891. évi) felvételek alapján készült és a 11. ábrán bemutatott hossz-szelvénnyel, valamint 12. ábra. A Tisza-folyó jellegzetes szakaszai. 11. ábra. A Tisza hossz-szelvénye a szabályozás előtt és után.