Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - III. Lászlóffy-Böhm Woldemár: A Tiszavölgy

119 VII. táblázat. Néhány folyó hordalékszállítása. Folyó Vízgyűjtőterület km» Átl. iszaptartalom g/m

3 Évi iszapszállítás millió tonna Duna Budapestnél 184,767 204-4 10 Duna a torkolatnál 817,000 — 82-06 Nílus 2,800,000 1,254 162 Ganges 1,060,000 — 360-628 Mississippi 3,250,000 — 352-682 Szajna Párisnál — 39-7 0-207 + 1-111 oldott Thames 14,000 — 0-036 Durance 14,800 1,295 17-3 1. A Tiszavölgy ősi állapota. Régebbi árvizek. Már a legrégibb történeti leírások a Tisza völgyéről, mint árvízjárta, közlekedésre alkalmatlan vidékről emlékeznek meg. Amianus Marcellinus (Kr. u. IV. sz.) így nyilatkozott róla : . . .„obliquatis meatibus spatia lata et longa sensim praeterlabens . . . ubi pleroque humidioris soli natura, et incrementis fluminum redundantia, stagnosa, referta salicibus, ideoque invia nisi perquam gnaris . . ." (kanyargós folyásával lassanként nagy és széles területeket folyva körül . . . innen a talaj legtöbbhelyt vizenyős volta és hogy a folyók árterületei, elárasztásai bővelkednek gyarapodó fűzfákban és ezért járhatatlan a vidék, hacsak nem az ismerősei által). A Kárpátok medencéje a népek országútjába esett. Itt védte 1000 év óta Nyugat-Európa kapuját a magyar. A törökkel 400 éven át vívott harcokat függetlenségi küzdelmek követték és így nem csoda, ha a XVIII. század történetírójának a Nagyalföldről írott jellemzése alig különbözik a római auktor fentidézett soraiból. Szükséges volt ezeknek előrebocsátása, mert enélkül érthetetlen volna, hogy a rendszeres Tiszaszabályozás egyes régebbi és főképp helyi kísérletektől eltekintve, melyeknek nyomait a XVII. századtól találjuk, csak a XIX. század elején veszi kezdetét. Az általános vízrajzi leírásból már láttuk, hogy a Tiszamedence lefolyási viszonyai igen rosszak voltak. A Vásárosnaménytól a torkolatig terjedő szakaszon a kanyargó meder hossza a völgy hosszának kereken kétszerese volt (1265, illetőleg 649 km !), esésének átlagértéke folyásának végső 650 km-én 1 —2 cm/km körül mozgott. így a nagyesésű és vízzáró, vagy félig vízzáró vízgvüjtőjű mellékfolyók heves árhullámai a síkságon gyakran utolérték egymást. Az 1,940,000 ha-ra (3-3 millió hold) tehető ősi árteret ezért gyakran öntötte el az árvíz és hónapokig tartotta elárasztva, mert sem a sík területről lefolyni, sem a vízzáró kötött talajba beszivárogni nem tudott. Ilymódon rendszeres mezőgazdasági művelésről alig lehetett szó. A régi, szabályozás előtti árvizek pusztításairól részletes adatokkal nem