Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - II. Zauner István: Ausztria vízügyi szolgálata és vízügyi politikája

88 4. VADPATAKOK SZABÁLYOZÁSA. A torrensjellegű patakok szabályozása Ausztriában a folyószabályozással karöltve halad előre és újabban egyetlen nagyobb folyószabályozási munkálatot sem hajtanak végre anélkül, hogy a szabályozott szakaszon vagy közvetlen afölött beömlő vadpatakokat egyúttal ne rendezzék. A tapasztalat ugyanis arra tanította a vízügyi szakembereket, hogy a nagytömegű darabos hordalékot a völgyekbe lezúdító torrenspatakok rendezése nélkül a folyók szabályozásába fektetett összegek rövidesen elveszetteknek tekinthetők. A folyómederbe kerülő kavicstömegek ugyanis a lefolvási viszonyokat a szabályozás után egy-két évvel annyira megváltoztatják, hogy az eredeti szabályozási művek hatása a folyómeder kialakítására teljesen elvész és emiatt — amint az például a Gail-folyó szabályozásánál is történt — a szabályozást teljesen élőiről kell kezdeni. Ezzel magyarázható meg, hogy a háború óta a torrenspatakok szabályozásába évenként fektetett tőke évről-évre erőteljes növekedést mutat és az utolsó évek átlagában 6-5 millió schillingre becsülhető. A vadpatakszabályozási munkálatokat csaknem teljes egészükben közpénzekből hajtják végre és különösen az államszövetség hozzájárulása igen nagy, mert az állam a kiadások 70%-át saját terheként vállalja el. A tartományok hozzájárulása 15—20%, míg az érdekelt községek a költségek 10—15%-át vállalják magukra. Újabban, tekintve hogy a torrenspatakok rendezése, a vízmosások gyors megkötése az egész országnak érdeke, igen erőteljes mozgalom indult meg abban az irányban, hogy az állami hozzájáruláson felüli kiadásokat teljes egészükben az érdekelt tartomány vagy tartományok vállalják. A munkálatok közvetlen vagy közvetett hasznát élvező érdekeltség ugyanis pontosan nem határozható meg, mert például a fővölgy alsó, a torrenspatakok betorkolásától távolabb fekvő szakaszán levő parti birtokosok is közvetve hasznát látják a torrens rendezésének azáltal, hogy a folyószabályozási költségei a szabályozás végrehajtása után véglegesek lesznek, míg ha a torrenspatakot nem rendeznék, a szabályozás végrehajtása után néhány évvel — amint fentebb is rámutattunk — a fővölgy vízfolyásának újabb rendezése, szabályozása lenne szükséges. A szabályozási munkálatokat a szokásos vízmosásmegkötési módszerekkel, tehát keresztgátak, fenékgátak, rőzsefonás stb. hajtják végre. Rendkívül gondos körültekintést és igen költséges munkálatokat igényel azonban a vadpatakok torkolati szakasza, ahol a legtöbb helyen a néha több száz méter széles kavicshordalékkúpon minden egyes árhullám újabb és újabb medret ás. Ezeken a szakaszokon dróthálós kavicshengerekkel, hatalmas, néha 8—10 köbméteres betontömbökkel, betonsarkantyúkkal igyekeznek a patakot állandó mederbe szorítani. Ausztria összes torrensjellegű patakjainak számát 1600-ra becsülik. Egyharmadukat már teljes mértékben szabályozták. A vadpatakszabályozási munkálatokat, Bécs és Burgenland kivételével, valamennyi tartományban felállított ,,Torrenspatak szabályozási kirendeltség"-ek hajtják végre, amelyek közvetlenül a földmívelésügyi minisztérium vadpatakszabályozási ügyosztálya alá vannak rendelve. A folyószabályozások és torrenspatak-szabályozások között feltétlenül szükséges összhang éppen azzal biztosított, hogy a fentemlített ügyosztály a vízügyi műszaki főosztály főnökének hatásköre alá van rendelve.