Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - II. Zauner István: Ausztria vízügyi szolgálata és vízügyi politikája

83 Az egységes megművelésnek előnyei a következők : 1. A lecsapolt, víztelenített területek kellő megművelésében az első években feltétlenül mutatkozó nehézségek áthidalása. 2. A kellő szakértelemmel, anyagi és pénzügyi erővel keresztülvitt, kiváló megművelési mód révén a vad talajoknak termőtalajjá való gyors átalakulása. 3. A legmegfelelőbb vetésforgónak, terményeknek kikeresése és beállítása révén a költséges tapogatózás elkerülése. A telkesítések céljára 1927 óta évenként átlagosan 880,000 P áll a földmivelésügyi minisztérium rendelkezésére, mely összegből részben a telkesítési munkálatokhoz szükséges gépi berendezéseket szerzik be, részben pedig anyagilag támo gatják a telkesítési munkálatokat. Mindezekhez a munkálatokhoz az állam ugyanis az összköltség 10—25%-ával, a gépi berendezések bérmentes kölcsönadásával, végül az üzemi anyagok (benzin, olaj, petróleum) költségének 50—70%-ával járul hozzá. A telkesített területeket a telkesítés befejezése után tagosítják és a határokat újból kitűzve, a lecsapolt területeket utakkal ellátva bocsátják a tulajdonosok birtokába vissza. Hogy a telkesítéseknek hazánkban is milyen nagy jelentősége lenne, arra jellemző a Dunavölgyi Lecsapoló- és Öntöző-Társulat érdekeltségi területén fekvő Kolontó és Kurjantó helyzete, ahol a lecsapolások befejezése után a tulajdonosok a földjeikre utak hiányában eljutni nem tudtak, sőt kitűzés hiányában parcelláikat sem tudták megtalálni. Amennyiben a társulat részére megfelelő telkesítési hitel állott volna rendelkezésre, úgy kétségtelen, hogy a felmerült panaszok nagy része is elmaradt volna. Ausztriában az eddig végrehajtott telkesítési munkálatok sikere olyan számottevő, hogy a telkesítés évről-évre nagy lépésekkel halad előre és a vidékenként mintaképen végrehajtott telkesítéseket a környező falvak gazdaközönsége, sőt a messzebbfekvő területek gazdaközönsége is, nagy tömegekben keresi fel. Ilyen módon kapnak biztatást és buzdítást a munkálatok végrehajtására. A telkesítés sikerére jellemző, hogy három év alatt 13,660 hektár, tehát több, mint 23,000 hold a mezőgazdasági kultúrának teljesen újonnan meghódított terület jutott a legintenzívebb művelés és termelés szolgálatába. A még telkesítésre váró 140,000 hektárra becsült területnek telkesítése esetén az osztrák mezőgazdaság a külföldi behozataltól csaknem teljesen függetlenítheti magát, mert a mezőgazdák számítása szerint a megnövekedett termőterület az ország szükségletét a legtöbb terménycikkben teljesen fedezni képes. Jelenleg az a helyzet, hogy búzában a szükséglet 33%-a, rozsban 81%-a, árpában 64%-a, zabban 84%-a, kukoricában 34%-a és burgonyában a szükséglet 91%-a a hazai termelés révén van biztosítva. (1929. évi adatok.) Az évenként lecsapolásra kerülő terület nagysága közel jár a 10,000 hektárhoz, ami a háború előtt lecsapolt területnek (a jelenlegi Ausztriában) mintegy tízszerese. A lecsapolások legnagyobbrészben alagcsövezéssel történnek és ezen a téren oly kiváló eredményeket értek el, hogy kiváltképen egyes tartományokban, így különösen Felső-Ausztriában és Karinthiában az így javítandó területek nagysága évről-évre nagy mértékben növekszik. (L. 6. sz. műmellékletet.) A lecsapolásoknál az állam és az egyes tartományok a mi viszonyainkhoz 6*