Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
2. füzet - I. Dr. Benedek József: A Duna 1926. évi árvize a Drávatorok környékén
48 tudja, hogy a vízépítményeket nem elég megépíteni, hanem rendszeres fenntartásukról is kell gondoskodni. Hogy erre egy példát mondjunk, mi nagy gondot fordítunk rá, hogy a víznyomásnak kitett, homokra épített zsilipeknek és más hasonló építményeknek az idők folyamán fellazult, vagy aláüregelt altalaját cementbepréseléssel idejében kijavítsuk. Ha például a 30 évvel ezelőtt épült bégatorkolati hajózó zsilipnek — amely tudtunkkal már 1918-ban rászorult volna erre a javításra — valami baja esnék, ezért talán csak nem lehetne már Magyarországot felelőssé tenni . . .? (Lehetséges persze — erről nincs tudomásunk —, hogy a javítás azóta már meg is történt.) Ennek a marinpruti elzárásnak a dolgában végül még csak annyit jegyzünk meg, hogy egyik mérnökünk, aki pár évig jugoszláv szolgálatban volt, 1920-ban közönséges ladikkal — tehát nem 12 méteres motorcsónakkal — haladt át azon a marinpruti limányon, de bizony semmiféle megtáncoltatásban nem volt része. 6. Milyen magas lett volna az 1926. évi árvíz, ha gátszakadás egyáltalában nem történt volna? Erre a kérdésre vonatkotó tanulmányaink eredménye meglehetősen egyezik a jugoszláv eredményekkel. De azért talán nem lesz érdektelen, ha közöljük tanulmányaink némely részét és eközben helyenként a jugoszláv jelentés egyes részleteire is kiterjeszkedünk. Az 1926 június—júliusi vízállásokat a 13. táblázaton, diagrammjaikat pedig a 31. ábrán közöljük. A bélyei uradalom tökösi szivattyútelepénél 1926 július 2-án és az Apatin— szontai ármentesítő társulat töltésén Kandlejánál július 16-án történt gátszakadásnak a víz apadásában nyilvánult hatását a gombosi vízállások grafikonja mutatja. Gomboson a víz mind a két esetben áradt s a tökösi szakadás előtt -f 768, a kandlejai előtt pedig -j- 782 cm volt a legnagyobb vízállás. Ha szakadás egyáltalában nem történt volna, akkor Gombos környékén a Duna a kandlejai szakadás után néhány nappal kulminált volna, akkor tudniillik, amikor a budapesti július 13—17-iki árhullám leérkezett volna erre a szakaszra, találkozva itt a Drávának azzal az árhullámával, amelyik Barcson július 18-án tetőzött. A jugoszláv jelentés azt, hogy milyen magasra emelkedett volna a víz Gombos környékén, ha gátszakadás egyáltalában nem történt volna, három részben számítja. Először a dunai árhullám hatását kalkulálja, azután tekintetbe veszi, hogy az így kiadódó vízállások mennyivel lettek volna magasabbak, ha Tökösön nem szakadt volna át a töltés és végül számításba veszi a Dráva árhullámának a hatását. Ezek közül a legérdekesebb a dunai árhullám hatásának a számításmódja. Ennelc a veleje az, hogy két megelőző áradásnak az adataiból következtet a harmadik árhullám várható magasságára. A jugoszláv jelentés 4. számú melléklete például — kiindulva abból, hogy az árhullámoknak Paksról Bezdánra való leérkezése mintegy 30-4 óráig tart, — azt számítja, hogy az 1926 július 15-én Bezdánban észlelt + 685 cm-es vízszín a
