Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - I. Dr. Benedek József: A Duna 1926. évi árvize a Drávatorok környékén

37 Lássuk tehát először ennek az elzárásnak kérdését : A szabadka—vinkovcei vasutat 1870—1871-ben építették. A vasút a Dunát Gombosnál keresztezi, ahol is a főágon gőzkomp vitte át a vonatokat a balpartról a szigetre és vissza, a mellékágat meg fahíddal hidalták át. A keresztezés helyét a 25. ábrán látható helyszínrajz alsó része mutatja. Ez a helyszínrajz azt az állapotot tünteti fel, amikor a gőzkomp még üzemben volt, tehát a főágon még nem volt híd, a mellékág fahídját meg már eltávolították és ezt a mellékágat az elbontott fahíd alatt áttöltötték. 1928-ban, tehát 28 évvel a vasút üzembe helyezése után a fahíd már annyira elavult, hogy pótlásáról kellett gondoskodni. A mellékág elzárása úgyis benne volt a Dunaszabályozás tervezetében, de a munkaprogramra szerint csak 1902 után zárták volna el, a fahíd pótlása meg már nagyon sürgős volt, tehát a m. kir. állam26. ábra. Az 1912. februári dáljai jégtorlasz. vasutak igazgatósága tervet készített a mellékág elzárására s ebben a dologban 1898 június 2-án szabályszerű közigazgatási eljárást tartottak, amelyen minden érdekelt részt vett. (Itt, habár a logikus sorrend rovására, de legalább zárójelben mégis ki kell térnünk arra, hogy miért volt szükség a mellékág elzárása a Dunaszabályozás szempontjából. Azt, hogy rendes hajóutat sokszor csak a mellékágak elzárásával lehet teremteni — hogy tehát sok mellékág elzárásával Magyarország a nemzetközi forgalom érdekei szempontjából is értékes munkát végzett, itt csak mellékesen említjük meg. Annál nyomatékosabban kell azt hangsúlyoznunk, hogy a Középdunán, különösen pedig a budapest—bajai szakaszon tudvalevőleg az volt az oka a régen sűrűn előfordult jégtorlódásoknak és a velük kapcsolatos árvízkatasztrófáknak, hogy a folyamszigetek közt ide-oda kóválygott és így egy-egy ágra kevés víz jutván, a sebesség kevés volt ahhoz, hogy a szigetek orrán és a zátonyokon fennakadó jeget idejében tovább vigye. A magyar vízügyi szolgálatnak tehát már évtizedek óta sarkalatos alapelve volt, hogy a mellékágakat — • hacsak lehet — ek kell zárni, tehát a folyamot egységes mederbe kell kényszeríteni és pedig még akkor is, ha az a szabályozás a jégmentes árvizeknek némi emelkedésével jár is, mert csak így lehet a jeges árvizek okozta katasztrófáknak elejét venni. A szabályozásnak ez a módja a budapest—bajai szakaszon fényes eredménnyel járt. A soroksári Dunaág elzárása, kapcsolatban a budafoki főág szabályozásával, Budapestet egyszersmindenkoira megszabadította a jégtorlódásos árvizek veszedelmétől. Hasonló a helyzet le egészen Bajáig. Ezen a szakaszon ma már nem fordul elő katasztrófát okozó jégtorlódás. Hogy a szigetek milyen veszedelmesek ebből a szempontból, annak ékes példája az