Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - I. Dr. Benedek József: A Duna 1926. évi árvize a Drávatorok környékén

6 1. A jugoszláv jelentés ismertetése. A jelentés a gátszakadások felsorolásával kezdődik. Az egyik legjelentősebb szakadás Frigyes kir. herceg háború előtti bélyei uradalmának tökösi szivattyútelepénél 1926 július 2-án délután 4 óra 15 perckor történt, amelynek következtében a Duna jobbpartián 32,000 kat. holdnyi terület került víz alá. Helyét az 1. ábra mutatja. Következményeiben még sokkal végzetesebb volt az a szakadás, amely a balparton, az apatin-szontai ármentesítő társulat töltésén július 16-án hajnalban 3 óra 30 perckor történt Kandlejánál. Az itt kiömlött víz ugyan először csak 19,000 kat. holdat öntött el, de azután másnap átszakította az apatin-szontai és gombos-vajszka-élőszigeti társulat elválasztó töltését Petrovicsnál, 19-én pedig Karavukova és Deronje községek közt áthágta a Kruskovác nevü törvényhatósági töltést és így újabb 50,000 kat. hold került víz alá. Hozzáadva ezekhez az Apatin feletti kucskai, továbbá a drávai csekélyebb jelentőségű gátszakadások következményeként elárasztott területeket : összesen 104,750 kat. holdnyi területet borított el a víz és ezzel mintegy 4,700,000 dollár kárt okozott. A jelentés 2. fejezete az 1926 június—júliusi vízszínek jellemzését tartalmazza, közölve a különböző mércéken észlelt vízállásokat és diagrammjaikat. A3.fejezet összehasonlítja az 1926. évi árvíz magasságát az előző árvizeknek, különösen pedig az 1907-inek a magasságával. Ennek az összehasonlításnak alapjául azokat az árvízeket veszi, amelyek a paksi mércén meghaladták a +530 cm-es magasságot és végső következtetés gyanánt megállapítja, hogy a Dunának a Drávatorok körüli szakaszán 1907 és 1912 közt a vízjárási viszonyok megváltoztak, még pedig olyan értelemben, hogy a drávatoroki szakaszon az árvizek magassága a paksi magasságokhoz viszonyítva jelentékenyen emelkedett. Azután a vízszínek esését vizsgálja a jelentés és átlagértékek alapján arra a következtetésre jut, hogy az esés csak a gombos-dáljai mintegy 13 km hosszú szakaszon maradt a régi. Felette fogyott, alatta nőtt. A különböző árvizek idején lefolyt víztömegek vizsgálatával kapcsolatban összehasonlítja a régi magyar adatokat az 1926,-i árvíz alkalmával végzett víztömegmérések eredményeivel és arra a következtetésre jut, hogy Gomboson azonos vízállás mellett 1907 előtt több víz folyt le, mint 1912-ben és 1912 után. Ebben a részben megállapítja a jelentés azt is, hogy 1926 július 18.-a és 24.-e közt Gomboson másodpercenként több víz folyt le, mint bármelyik azelőtti árvíz alkalmával. Azután az árvíz tartamát és a meteorológiai viszonyokat ismerteti és kiemeli egyrészt, hogy 1926-ban Pakson az +520 cm-esnél magasabb vízállások tartama 2-4-szerese volt annak az időtartamnak, ameddig az ilyen vizek az addigi leghoszszabb, vagyis az 1897.-i árvíz alkalmával tartottak, másrészt, hogy a sok esőzés a védekezést nagyon megnehezítette. Végső eredményként ez a fejezet is arra a következtetésre jut, hogy 1907 és 1912 közt a Drávatorok körüli Dunaszakasz vízjárása lényegesen megváltozott. A jelentés 4. fejezete annak a kiszámítását tartalmazza, hogy milyen magas lett volna az 1926,-i árvíz, ha egy gátszakadás sem történt volna. Számításainak végeredménye az, hogy ebben az esetben Mohácson 26, Apatinban 67, Almáson, vagyis a Drávatoroknál 73, Gomboson 62 és Dálján 68 cm-rel haladta volna meg a vízszín az 1926-ban valóban észlelt magasságot.