Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kenessey Béla: A 60,289/631. XI. sz. rendelettel kitűzött pályázaton jutalmazott munkák ismertetése

159 okok miatt és a túltermelés sem volt egyelőre veszélyes, mert a háború alatt az egész világon a tartalékgabonakészletek annyira megcsökkentek, hogy a fölösleg ezeknek pótlására volt fordítható. Miután azonban a készletek mindenütt pótlódtak és az egyéb okok is megszűntek, a kapitalizmusnak is észre kellett venni, hogy túltermelés van búzából s igyekeznie kellett, hogy a termelés csökkenjen. Az eredmény a búza árának nagymértékű esése lett. Mindezekből azonban az következik, hogy a kapitalizmus ma sokkal kevesebbre értékeli azt a búzát, amelynek előállításához ma is csaknem annyi munka kell, mint tizenöt évvel ezelőtt és amire az egyes embernek ma is éppen olyan szüksége van, mint volt a háborúban. A pénz tehát, amikor a termelést szabályozza, szükségszerűen rosszul teljesíti értékmérői hivatását. A pénz ezen két szerepének összeütközése az oly sokat hangsúlyozott gazdasági válság oka. Gazdasági válságot tehát áruhiány, vagy túltermelés okozhat. Általában ugyancsak a túltermelésből származó gazdasági válságot szokás e néven nevezni, de nyilvánvaló, hogy az áruhiánynál is ugyanaz a folyamat játszódik le, csak ellenkező értelemben. Az elnevezések különbözőségét az magyarázza, hogy áruhiány esetén mindenki látja a baj okát és így nem kell külön elnevezés; túltermelésnél ellenben nem látható, hogy mi okozza a közgazdasági élet betegségét és ezért adják ebben az esetben a. gazdasági válság nevet." Okfejtése alapján megállapítja, hogy a gazdasági válság a kapitalizmus rendszeréhez tartozik és hogy a közgazdasági életben a stacioner állapot egészen kivételes. Ebben a kapitalista rendszerben a pénz a termelést szabályozván, értékmérő szerepét hibásan tölti be. Innét ered azután a válság. A válság képét vizsgálva, teljesen logikátlan és rendszertelen dolgokra akad. A világon ma több búzát termelnek, mint amennyi elfogy. Azonban nem csökkenik a termelése, de sőt emelkedik, viszont a fogyasztás alábbszáll. A többtermelés mellett a fogyasztó az árak esésének nem látja hasznát, mert az a kenyér árában alig nyilatkozik meg. Pedig a fogyasztót közvetlenül érinti a válság. Egy részük a válság miatt munkanélkülivé lesz, kevesebbet fogyaszt, más részük pedig a válság hatása alatt csökkenti a fogyasztást. Végeredményben bár a termeivény ára csökkent, mégis alább szállott a fogyasztás. Csökkenik egyben a búzatermelők fogyasztása is, ami azután az iparra hat vissza és ottan munkanélküliségre vezet. A munkanélküliek természetesen szintén kénytelenek fogyasztásukat csökkenteni, s ezzel tovább növelik a válságot és a munkanélküliséget. A munkanélküliség, tehát a munka árának leszállása azonban nem vezet arra, hogy olyan feladatokra is sor kerüljön amikre azelőtt alig volt idő és alkalom. Ezt megakadályozza a pánik. Tehát nemcsak hogy nem kerül sor magasabb életszükségletek kielégítésére, de sőt az elsőrendűek kielégítése is primitívebb. A válság okait vizsgálva, mást lát úgyszólván minden ember. A megoldás tekintetében is teljesen eltérők a nézetek. Miután pedig a vízimérnöki kar problémáiból indult ki, szigorú elméleti alapokat vesz segítségül, mert a válság olyan zavaros, önmagába visszatérő folyamat, aminek megoldása szerinte csakis szigorú elméleti alapon lehetséges. Ezzel a cé kitűzéssel foglalkozik a válságnak a kapitalizmusból folyó okaival és annak orvosszereive]. Mindenekelőtt megmondja, hog)- a pénzzel először is mint csereeszközzel