Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kenessey Béla: A 60,289/631. XI. sz. rendelettel kitűzött pályázaton jutalmazott munkák ismertetése

138 tagjaiban vannak gondolatok, vannak eszmék, amik alkalmas módon és eszközökkel a napfényre hozhatók. De meg lehetnek elégedve a pályázók is. Erre a legjobb tanúság az, hogy az eredetileg 3, összesen 1000 pengőt kitevő pályadíjat a beérkezett munkák értékére való tekintettel hat, összesen 1350 pengős díjra emelték fel. Akik pedig ez alkalommal nem kaptak díjat, egyáltalában ne kedvetlenedjenek el, hanem sarkalja őket újabb és termékeny munkára szerencsétlenné tett hazánk jólétének előmozdítása, annak a tudata, hogy a mindig hasznos és produktív munkát végző vízügyi mérnöki karra a jövőben fokozottabb feladatok megoldása vár. Legyenek pionírjai a haladásnak, a gazdasági megerősödésnek és legyenek mindig arról meggyőződve, hogy az esetleg nem jutalmazott munkákban is lehetnek értékes gyöngyszemek — amint ezúttal is voltak — amik nem vesznek el, mert nem veszhetnek el. A díjazott pályaművek a következők : AJ .,Adminisztráció" jeligéjű munka szerzője : Zauner István kir. főmérnök. B) „Építésvezető" jeligéjű munka szerzője : Paunz Rezső kir. főmérnök. C) „Gondolatok" jeligéjű munka szerzői : Hallóssy Ferenc kir. főmérnök és vitéz Filep Lajos kir. mérnök. D) „Julius Caesar" jeligéjű munka szerzője : vitéz Filep Lajos kir. mérnök. E) „Mindig előre" jeligéjű munka szerzője : Fischer Frigyes min. o. tan. Az első három mű a bírálóbizottság szerint egyformán értékes és az I. díjra egyaránt érdemes, ezért a művek szerzői a bírálóbizottság javaslatára egyöntetűen 300—300 pengő I. díjjal jutalmaztattak. A negyedik és ötödik munka hasonlóképen egyforma értékűnek minősíttetett és ezért szerzői egyöntetűen 150—150 pengő II. díjjal jutalmaztattak. A beérkezett pályaművek egyike : F) „A vizimérnöki munkák gazdaságosságának kérdése", voltaképen nem olyan munka, ami a feltételeknek megfelelne, mert úgyszólván szorosan vett közgazdasági tanulmány. Értékét mégis 150 P külön díjjal jutalmazták. A munka szerzője : Hock Károly kir. s. mérnök. * * * Mielőtt most már az egyes munkák ismertetésére áttérnék, egy eszmét pendítek itten meg, amit évekkel ezelőtt, bizonyára nem kedvező időben már egy beadványomban felemlítettem. Ennek célja a kultúrmérnöki hivatalok tehermentesítése. Az említett hivatalok ugyanis igen jól bevált rendszer alapján ma is ingyen állanak a gazdaközönség szolgálatára. Ez azután részben kedvező, de részben kedvezőtlennek mondható eredményre vezetett. Kedvező volt, mert így kinevelődött egy olyan mérnöksereg, amelyik valóságos mestere lett a kultúrtechnikának. Bizonyos tekintetben pedig kedvezőtlen, mert az ingyen munka folytán a hivatalok sok olyan tervezést kénytelenek megoldani, ami soha kivitelre nem került és csupán időt és erőt fecsérlő volt. Kedvezőtlen azért is, mert így nem fejlődhetett ki olyan magánmérnöki kar, amelyiknek tagjai hasonló munkákban kellő gyakorlatot és tapasztalatot szerezhettek volna. Hogy a feleslegesen végzett tervezések a gazdaközönséghez képest milyen mértékűek voltak, azt példával világíthatom meg : Egyik, itten közelebbről ma meg nem nevezhető hivatal főnöke lévén, annak hatáskörébe kétféle gazdaközönség tartozott. Egyik az elkészíteni kért tervek 90%-át valósította meg, a másik pedig ugyanannyi százalékot hagyott megvalósítatlanul.