Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VII. Kvassay Jenő: Magyarország vízgazdálkodási politikája

136 Ha tehát Magyarország, mely az erdőkre vonatkozó 1879. évi XXXI. t.-c. kedvező hatása alatt nemcsak megtartotta folyóvizeiben az egyensúlyt, hanem bizonyos mértékben már javította is a helyzetet és mindinkább az okszerű vízgazdálkodás terére lépett, egységes területének feldarabolása következtében részben oly népek kezére kerülne, akik ezt az ideális egyensúlyt nem megtartani és javítani törekednének, hanem ellenkezőleg azt megbontanák, ennek szomorú és elháríthatatlan következménye lenne, hogy az egész geográfiai egység idővel a fokozatos pusztulás veszélyének tétetnék ki és oly állapotok állanának be, mint amilyen szomorú látványt nyújtanak az Adriától a Fekete-tengerig húzódó kopár hegy és domboldalak, a durva hordalékkal feltöltött völgytalpak és a torkolat körüli maláriás mocsarak l

1 1 Az immár néhai szerző valódi prófétai vizimérnöki szemmel előrelátta az esetleges hibás békefeltételek súlyos következményét, amik ma már, sajnosan, nemcsak a jövendőt, hanem a mostam időket jelentik. Szerkesztő.