Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - V. Schick Jenő: A Tisza-szamosközi társulat legújabb munkái

110 építve. A rézsűk cementhabarcsba rakott terméskőből burkoltak. A vízpárna 14 m hosszú vasbeton lemezét az osztóműével egyező csillapító küszöb határolja, amely alatt kőhányás csatlakozik a tiszai partbiztosításhoz. A gátkorona a csatorna feneke felett 1-80 m-re, a vízpárna felszíne felett pedig 4-50 m-re fekszik. Az egész műtárgyat felülről 6 m hosszú Larssen szádfal, egyéb oldalain pedig faszádfal védi. A munkagödör víztelenítése itt is talajvízszínsüllyesztés útján történt. Széchy Endre vállalkozó ugyanazt a berendezést használta, amit az osztóműnél, de a csővezetékek és szűrőkutak elrendezésénél már figyelembe vette az ott szerzett tapasztalatokat. A szivattyúk pontosan egy hónapig voltak üzemben és ez alatt az idő alatt a Tisza és a csatorna változó vízállásai dacára a talajvíz színe állandóan több, mint egy méterrel maradt a munkagödör legmélyebb fenéksíkja alatt. Az építés alatt a csatorna bő talajvizeit egy földgát tartotta vissza. A vízállás túlságos emelkedésének elejét veendő, a tiszaparti zárógátban elhelyezett ideiglenes zsilip, a munkatér fölött egy facsatorna épült, amelyen át a fölösleges vizek leereszthetők voltak. Ezen a zsilipen keresztül folyt ki alacsony Tisza vízállás esetén a szűrőkutakból szivattyúzott mintegy 30 l/sec vízmennyiség is, míg magasabb Tisza víz esetén azt a zárógát fölött kellett átvezetni. A főcsatornán nagy sebességgel folyó vizet vállalkozó igen szellemesen felhasználta a munkagödörből kiemelt néhány ezer m

3, egyebütt nem szükséges földtömegnek eltávolítására is. Nevezetesen ezt a földet egyszerűen a csatornába lapátolta és kiöblíttette. A műtárgy 1929 augusztus elején készült el teljesen és a csatornával egyidejűleg került használatba. A Tiszaparton fennállott zárógátnak csak egy részét távolítottuk el. A meghagyott anyag elhordását a Tisza és a Túr árvizére bíztuk. Az átbukó víz magasságának a gátkoronától mért eddigi legnagyobb értéke 140 cm volt, ami 92-70 m

3/sec víztömegnek felel meg. Mivel ez az árvíz alacsony Tisza vízállásnál következett be, az átbukó víztömeg gyönyörű látványt nyújtott és jól megfigyelhető volt a csillapító küszöb hasznos működése is. A felsorolt műtárgyakon kívül épült még 6 darab 50 cm és 2 darab 75 cm belvilágú vasbeton csőzsilip is a másfelé el nem vezethető belvizeknek a szabályozott mederbe való bebocsátására, illetve az egyik 75 cm-es zsilip a hodosi holtmedernek élővízzel való ellátására. Az 50 cm-es zsilipek zárószerkezete Réthy-féle kiegyensúlyozott csapóajtó, a 75 cm-eseké pedig ékes tolózár. A csatorna 10,450 m szelvényénél egy gyaloghíd építése vált szükségessé, amelyet karcsú vasbetónpilléreken nyugvó 3 X 12 m nyílású, könnyű rácsos vasszerkezetként terveztünk meg. A vastartók azonban ideiglenesen, a sürgősségre való tekintettel, tölgyfajármokra kerültek. A vasszerkezet teljes súlya mindössze 3120 kg. Belvízrendezményekben, A társulat belvízrendezési munkálatai az előzményekben ismertetett elvek alapján már 1926 évben, vagyis a Túr szabályozásának megkezdése előtt megindultak. Ismerve azt a tervet, hogy a társulat belvízfőcsatornának a Túr folyó 63-5 km hosszú, a vízosztómű alatti régi medrét használja fel, ez az építkezési sorrend merésznek látszik, mert a kiépült csatornákon minden Túrárvíz vissza-