Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - V. Schick Jenő: A Tisza-szamosközi társulat legújabb munkái

103 a szatmári vicinális utak gyönge hídjain való keresztülszállítása. De ez is minden baj nélkül megoldódott. A szerelés a sonkád—tiszabecsi vicinális út és a csatorna keresztezésénél, utóbbinak a torkolattól mért 8190 m szelvényénél 1927 decemberében kezdődött meg és 1928 februárban teljesen befejeződött ugyan, de az erős fagy miatt magát a munkát március 8.-a előtt nem lehetett megkezdeni. Mindenki előtt különösnek fog feltűnni a kotrás kezdési helyének megválasztása. De azoknak nem kell magyarázat, akik a szatmármegyei útviszonyokat csak félig-meddig is ismerik. A gépet lehetetlenség lett volna máshová kiszállítani. Ennek a kényszerűségből rosszul megválasztott munkakezdetnek összes hátrányai mindjárt az elindulás után azonnal jelentkeztek. A tavaszi időszak miatt a talajvíz a próbafúrásokban és próbagödrökben tapasztaltnál jóval magasabban jelentkezett és amint vedrek annak színtjét elérték, a gép tényleges teljesítménye rendkívüli módon megcsökkent. A tervezett fenéktől 50—60 cm-nyire a gépnek a munkagödörben mért teljesítménye nullára csökkent, sőt kevéssel utóbb negatív előjelet vett fel. Ez a csoda onnan származott, hogy a vedrek által lecsökkentett talaj vízszínű munkagödörben az alsó, folyó homokréteg feltörése gyorsabb volt a gép teljesítőképességénél. A vállalatnál ennek az első kísérletnek kedvezőtlen eredménye érthetően nagy ijedtséget váltott ki. Azonban ez a probléma is csakhamar megoldódott, amennyiben a gép munkaszakaszának két végén földgerendát hagyva, csaknem egészen szárazban tudott dolgozni, a legalsó homokréteget pedig nem emelte ki. Ezzel az egyedül lehetséges megoldással egyszersmind a kotrógép nem csekély gondot okozó üzemvíz ellátása is megoldódott. A folyóhomokréteg egyébként a Tisza felé haladva rohamosan süllyedt és a 4500 méter csatorna-szelvény körül a tervezett fenék alá került, úgy, hogy innen kezdve a kotró teljes mélységig dolgozhatott. Rövid gyakorlat után a kotró éjjel-nappali üzemre tért át és voltak napok, mikor teljesítménye a 6000 m

3-t is meghaladta. A 11,300 m szelvényben érte a kotrógépet 1928 augusztus 8-án egyetlen számottevő balesete, ami miatt szeptember 5.-ig állni kényszerült. Az éjjeli személyzet gondatlansága következtében a kazán vízállása ugyanis alacsonyra süllyedt és a lángcsövek súlyosan deformálódtak. A tiszai torkolattól számított 780 m-re a csatorna eddig kétoldalt párhúzamosan haladó töltései tölcsérszerűen szétválnak és két körívvel csatlakoznak a tiszabalparti védtöltésbe. Ennek a torkolati csatornaszakasznak kereken 26,000 m

3 földanyagát egy 20 m széles zárógerenda meghagyása mellett a vállalkozó kézi erővel termelte ki és kordéllyal szállította el a maximumban 600 m távolságban tervezett töltésbe. Ez a munka már 1927 októberében megindult és a kotró megérkezésekor már készen volt. Az ,,István-kotró" 1928 szeptember 17-én érkezett erre a pontra. Ügyes mesterkedéssel 24 óra alatt megfordult és a csatorna balpartján haladt felfelé. A talajvíz leeresztésére ettől kezdve a torkolatnál elhelyezett 75 cm belső világú ideiglenes vaszsilipen keresztül lévén biztosítva, a munkát zavartalanul lehetett folytatni egészen december 15-ig, amikor a kotróval a bekövetkezett rendkívüli hideg időjárás miatt meg kellett állítani. A megállás a 8200 m szelvénynél történt, tehát nagyjából ott, ahol a gép az év tavaszán elindult. (Lásd 5. sz. képet.) Az egy hónapig tartó