Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
1. füzet - V. Schick Jenő: A Tisza-szamosközi társulat legújabb munkái
A TISZA—SZAMOSKÖZI TÁRSULAT LEGÚJABB MUNKÁI. írta : SCHICK JENŐ. A magyar ármentesítő és belvízszabályozó társulatok között a Tisza—Szamosközi ármentesítő és belvízszabályozó társulat egyike a legfiatalabbaknak. Pedig minden helyi ismeret nélkül is, egyetlen, a térképre vetett pillantás meggyőzhet mindenkit arról, hogy ezen, a Tisza folyó, az ugocsai hegyek és a Szamos folyó által határolt lapos területen a gazdálkodás eredményét a folyók árvizei állandóan kétségessé tették. Már a XVIII. század derekától kezdve folytonosan történtek ugyan kísérletek az elviselhetetlen helyzet javítására, de ezek éppen elszigeteltségük miatt nem vezethettek eredményre. A Szatmárvármegyei Vízszabályozó Társulat érdeklődés és tervek hiánya miatt rövid működés után feloszlott, a Túrnak kétoldali töltés között, Nagyarnál a Tiszába való bevezetésére készült tervet pedig a miniszter nem hagyta jóvá. A tiszamenti vízrendező társulatok intenzív munkálkodásának idején pedig a vidék annyira elmaradt és anyagilag legyöngült állapotban volt, hogy még a jövőbe néző vezérférfiak sem mertek a gazdasági kultúra megmentése és színvonalának emelése érdekében szükséges költséges munkálatok végrehajtására híveket szerezni. Maradt tehát minden a régiben. Példaképen érdemes megemlíteni, hogy 1864-től 1896-ig terjedő időben a Szamosmenti gyönge védtöltések 204 esetben szakadtak át, a Tisza és Szamos folyók deltájának közepén beágyazott Túr-folyó pedig úgyszólván minden esztendőben többször borította el árvízével az árterület jelentékeny részét. A rendkívüli károsodások miatt 1892-ben a földmívelésügyi miniszter úr felhívta Szatmár vármegye alispánját, hogy 1885. évi XIII. tc. 40. §-a alapján az árterület érdekeltségét megszervezze, az árvizek elleni eddigi primitív védekezést tökéletesebbé és biztosabbá tegye. Egyben utasította a szatmári folyammérnöki hivatalt, hogy a műszaki teendőket lássa el. Az 1892. évben megszervezett Szamosjobbparti és Tiszabalparti érdekeltség fokozottabb tevékenységére annál inkább szükség volt, mert az 1895. évben társulattá alakult Ecsediláp és Szamosbalparti érdekeltség szabványos méretben épülő árvédelmi töltései a Szamos jobbpartját az eddigi észleleteknél is nagyobb árvizekkel fenyegették. 1892 és 1902 közt a szatmárnémeti folyammérnöki hivatal műszaki vezetésével, később pedig saját mérnökeivel dolgozó érdekeltség a régi állapothoz képest, különösen az árvédekezés biztonsága terén kétségkívül jelentékeny eredményeket ért el, de a Tisza-Szamosközének egyéb sürgető vízügyi problémáit anyagi eszközök híjján nem tudta megoldani. Az anyagi eszközök hiányát legjobban megmagyarázza az a tény, hogy az ártér önkéntes bevallás útján állapíttatott meg és a szatmárnémeti—tiszaújlak— Vízügyi Közlemények. 7