Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire
98 és míg a rendkívüli záporoknál a szomszédos vizek zavarosak lettek, a gát vize tiszta maradt. Ez könnyen is érthető, mert az esőcseppek először az örökzöld leveleihez ütköztek, majd azokról leperegve, eleven erejüket teljesen elvesztették és ilymódon eróziót nem okozhattak. A „Californiai Erdészeti Kísérleti Állomás" kimutatta, hogy az alomnélküli erdők felületi vízlefolyása az alommal ellátott erdők lefolyásának 30—40-szerese volt, mert az erdőalom csak a csapadék kis részét engedte lefolyni, zömét pedig magába szívta, illetve beszivárogtatta. Mindez a nagy hatás még nagyban fokozódik azáltal, hogy az alom fenntartja a talaj víznyelő, illetőleg átbocsátó képességét. Az alom védelme alatt a talaj 5. kép. A túllegeltetés hatása. vékony, parányi csatornái állandóan nyitva maradnak, míg az alomnélküli erdőnél a kimosott finom talaj részecskék a parányi csatornákat eltömik. Laboratóriumi kísérletek is igazolják ezt. Négy, talajból készült cső falán 10 napon át tiszta vizet bocsátottak keresztül abból a célból, hogy bennük egyforma állapot jöjjön létre. Majd kettőnek falán iszapos vizet, kettőén pedig továbbra is tiszta vizet vezettek át. Az első két cső átbocsátóképessége 4 óra alatt 1100 cm 3-ről 500 cm 3-re esett, azután pedig óránként állandóan 90 cm 3-rel csökkent. Tíz nap múlva a másik két csőbe is — melynek átbocsátó képessége semmit sem csökkent — a tiszta víz helyett iszapos vizet bocsátottak. Mivel a kapott eredmény az előbb leírttal teljesen azonos volt, levonhatjuk a különben is természetes következtetést : az iszapos víz a talaj átbocsátóképességét tönkreteszi. Említésre érdemes, hogy ezt a körülményt sokáig figyelemre sem méltatták. Kínában Lowdermilk is folytatott ily irányú kísérleteket, melyek megmutatták, hogy az erdőtlen területek lefolyása átlagban 47-szerese volt az erdős területekének, míg a szélső arány 26-szoros és 132-szeres.
