Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

80 tételét, amely alább külön tétel alatt szerepel, úgyszintén levonva az eddig már teljesített munkálatokat) 140,000,000 P 2. Az állami kezelés alatt nem álló (kisebb) folyók és vízfolyások szabályozásához való állami hozzájárulások, a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat alapján, annak összesen 30 éven át való folytatását tételezve fel 54,000,000 „ 3. Hozzájárulások a vízmosások megkötésére szolgáló munkálatokhoz 3,000,000 „ 4. A Duna—Tisza csatorna kiépítése (öntözés és vízerő nélkül) 100,000,000 ,, 5. A Tisza Szolnok feletti szakaszának nagyhajózásra való berendezése 40,000,000 „ 6. A Sió hajózhatóvá tétele 124 km hosszban 20,000,000 „ 7. A Körösök hajózhatóvá tétele 140 km hosszban 20,000,000 ,, 8. A Sajó hajózhatóvá tétele 115 km hosszban 30,000.000 ,, 9. Egyes összekötő csatornák létesítése 10,000,000 „ 10. A budapesti kikötő fejlesztése és egyéb átrakodó kikötők kiépítése 40,000,000 „ 11. Mintegy 30.000 holdnyi területű állami öntöző mintagazdaságok létesítése az ország különböző részein, à 1500 P 45,000,000 ,, 12. A mezőgazdaság érdekeit szolgáló különféle vizimunkálatok előmozdítására és tógazdaságok létesítésének támogatására, hullámverés, jégzajlás stb. okozta károk elhárítása céljából a folyók és a Balaton partjai mentén adandó állami segélyekre 30,000,000 ,, 13. Vegyes kisebb munkálatok, tanulmányok, kísérletek, előre nem látottak stb 8,000,000 „ Összesen mintegy 540,000,000 P Vagyis 30 éven át átlagban közelítőleg 18 millió pengőre volna szükség a hatalmas programm teljes megvalósítása céljából.

1 Ha ez egy olyan összefüggő munkálat volna, amelynek részeit nem lehetne használni addig, míg az egész el nem készül, természetesen egy államférfiú sem köthetné le az ország anyagi erejét 30 évre egy ilyen nagy összeg mértékéig. Ellenben szerencsére a fenti nagy, egységes keret sok kisebb munkából állítható össze, amelyeknek végrehajtási időpontjait a majdani gazdasági és pénzügyi viszonyok alakulásához képest lehet annakidején megállapítani. Az ismertetett nagy keretet úgyszólván tetszés szerinti részletekben lehet kitölteni, de mivel a nagy vonalak, az irányok már meg vannak állapítva, mégis úgy, hogy az egyes részletmunkák már harmóniába lesznek a kitűzött nagy célokkal. Nagyon kedvező a helyzet abban a tekintetben is, hogy amint egy-egy részletmunkát befejezünk, annak az ország közgazdasága rögtön hasznát veszi. Amint pl. elkészül a Sió hajózhatóvá tétele, sőt annak egy szakasza is, ott már rögtön megindul a hajózás, a gazdasági élet fellendül, a területek értéke emelkedik, az adó1 Itt megjegyezzük, hogy a szintén megcsonkított kis Ausztria — ahol pedig kevés a síkság és így a viziügvek nem annyira életbevágó fontosságúak, mint hazánkban — jelenleg csupán az állami költségvetés keretében 58 millió schillinget, vagyis 4tí millió pengőt fordít vizimunkálatokra évenként (ebből csupán a Duna-szabályozásra évi 3,600,(100 pengőt, vagyis annyit, mint mi az összes folyóinkra).