Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - I. Kenessey Béla: Búcsúztató Schick Emil ny. helyettes államtitkár ravatalánál 1930. november 6-án
BÚCSÚZTATÓ SCHICK EMIL H. ÁLLAMTITKÁR RAVATALÁNÁL 1930 NOVEMBER 6-ÁN. Mondotta : KENESSE Y BÉLA. Kedves Kartársunk ! Barátunk ! Milyen különösek ennek a rövid földi életnek útjai ! Nem is olyan régen, alig egy pár hete még együtt voltunk és együtt kovácsoltuk a jövendőt. És most, az egész vízügyi műszaki státus képviseletében itt állok ravatalodnál, hogy utolsó földi utadra indulásod előtt búcsút mondjak. Nem lett volna szabad ennek még megtörténnie ! De ha már így van, belenyugszunk a Mindenható kifürkészhetetlen akaratnyilvánításába. 0 tudja legjobban, mit cselekszik. Egész életet töltöttél el a magyar vízügyek szolgálatában. Fiatal korodban első úttörője voltál nálunk a Dunán a kisvízi meder szabályozásának. Olyan időben, amikor szerte e világon csak nagyonis tapogatódzva mertek vele Girardon nyomán foglalkozni. Majd mind feljebb emelkedve, állami szolgálatodat státusunk élén fejeztedbe. De azután sem lettél hűtlen szerelmedhez : a Dunához. Állandó támasza maradtál az utánad következőknek, s bőséges tapasztalataidat állandóan rendelkezésre bocsátva, akkor is éppen úgy dolgoztál, mint azelőtt. Jóság, szeretet és munka voltak jellemzőid. Ezekben élted le életedet. Németül hangzó neved ellenére tetőtől talpig magyar, tudásoddal izig-vérig magyar vízimérnök és ami talán nem kisebb érdem : csupa szív és egész ember voltál. Nem voltál politikus, akit az efemer viszonyok könnyen a magasba emelnek, de éppen olyan könnyen a mélybe is taszítanak. Örökké vízimérnök, örökké munkástagja voltál annak a csendben, de annál nagyobb kitartással dolgozó karnak, amelyiknek tevékenységét a dologhoz semmit nem értő, de magukat hivatott bíráknak feltoló laikusok annyi gánccsal illetik. Közben persze megfeledkeznek