Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában
52 történt. Az összegyűjtött adatokat most is könyvalakban kellene kiadni és az érdeklődőknek rendelkezésre bocsátani. Ebben a könyvben helyet foglalhatna a meglevő telepek főbb adatainak ismertetése is. Mindezek — sajnos — nem nagy munkát igényelnek. Éppen ezért az ügy érdeke úgy kívánná — mivel ez úgysem okoz számbavehető többköltséget —, hogy az adatokat ezúttal részletesebben gyüjtsük össze és közöljük, mint ez a háború előtti kiváló vízienergiakönyvben (Viczián Ede : Magyarország vízierői, 1905., II. kiadás 1913-ban) az adatok óriási tömege folytán lehetséges volt. A megmaradt vízierőinkre és telepeinkre vonatkozó adatok összegyűjtése és könyvalakban való kiadása mintegy 12,000 pengőt igényelne. Ennek az összegnek azonban számbavehető része fokozatosan vissza fog térülni a kiadvány könyvárusi értékesítéséből. V. KISEBB FOLYÓK ÉS VÍZFOLYÁSOK SZABÁLYOZÁSA. LECSAPOLÁSOK. Míg a nagyobb, az úgynevezett „állami kezelés alatt álló" folyók szabályozása az államnak a feladata, addig a nem állami kezelés alatt álló kisebb folyók — így pl. a felső Rába, a Répce, Zala, Kapós, Marcal, Zagyva, Tarna, Sajó, Hernád stb. — és egyéb vízfolyások rendezése tulajdonképen az érdekeltségek feladata volna. De mivel ezeknek a kisebb vizeknek a völgyei nagyobbára keskenyek és így a szabályozási költségek aránylag kis területre oszolnának el, az állam — amint ez külföldön is mindenütt történik — nálunk is már régi időktől kezdve kénytélen volt az érdekeltségeket az ilyen munkálatokban segélyezni. Ezeknek a segélyeknek elvi kérdéseit végre is rendezni kellett és a munkálatoknak szilárd, törvényes alapot és keretet kellett teremteni. Erre volt hivatva az 1914. évi XXXVIII. t.-c. ,,Az állami szabályozás alá nem eső vízfolyások kártételei ellen teljesítendő munkákról és e munkákra nyújtandó segélyekről", amely 20 éven át évi 3 millió aranykorona, vagyis összesen 60 millió aranykorona összeget kívánt a jelzett célra a kormány rendelkezésére bocsátani. E törvény indokolása többek között a következő megállapításokat foglalja magában : ,,Az anyagi áldozatok, amelyeket e vízrendezési és védelmi munkálatok a megejtett költségszámításoknak eredményei szerint igényelnek, általánosságban messze felülhaladják az azokban érdekelteknek teherbíró képességét." ,,Az esetek legnagyobb részében nem lehetett arra számítani, hogy e befektetések terhét az érdekeltek önerejükből, vagy csak csekélymérvű támogatással képesek legyenek elviselni." „A javaslat tárgyát képező folyók, folyórészek és patakok völgye általában keskeny, következésképen az érdekeltség köre is sokkal szűkebb, mint a síksági részekre eső, tágas völgyfelületű f oly óknál." „De a célbavett munkálatok nem is idézhetnek elő oly nagymérvű direkt értékemelkedést, mint aminőt a síksági folyók mentén, az árvizek ellen emelt védművekkel elérni lehetett, amely nagy értékemelkedés nagy terhek viselésére is képessé tehette az érdekelteket."
