Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - VI. Pogonyi György: Függelék

97 uradalom azután a területet alagcsövezte, mire annál a szik három év alatt eltűnt, s rajta 13-5 q búza termett. Megjegyzi, hogy az uradalom állandóan mésziszappal dolgozott és az említett területet is ugyanígy kezelte, a javulás azonban csak az alagcsövezés után állott be. Kitér a Vigh-féle tervre is. Amikor ez a terv a minisztériumban nem talált kedvező fogadtatásra, a szerző egyéb utat keresett eszméjének megvalósítására, s közben tiltakozva a szakemberek bírálata ellen, azok mellőzésével követelte a megvalósítást. Tervének megvalósítását 18 milliárdra irányozta elő és ebből az államnak 13 milliárdot kellett volna adni. Dr. Kendi Finály István oki. mérnök a következő hozzászóló. Szerinte az előadó félreértette az ő előadását, mert ő nem „öntözendő", hanem „öntözhető" szót használt abban. Tanulmányában csak rá akart mutatni arra, hogy meg van adva a lehetőség az egész Magyarország öntözésére. Költségről csak akkor lehet beszélni, ha az előmunkálatok már elvégeztettek. A technikai vonatkozással tisztában volt. Jól tudja, hogy a befektetés és várható haszon között meg kell, hogy legyen az egyensúly. Ha ezek a feltételek meg lesznek, ha a hasznot is ki tudjuk mutatni, akkor lehet ezekről a munkákról beszélni. Tudja jól, hogy a magyar gazda egyelőre nem fog szívesen öntözni, de egyszer csak majd meg fogja tanulni és rájön, hogy ebből haszna van. Mindez azonban nem lehet akadály arra, hogy már most ne foglalkozzunk vele. Természetes, nem akarta támadni a vízimérnöki kart és sajnálja, hogy a vízimérnököket a sajtóban a napvilágot látott támadások érték. Következőnek Maurer Gyula h. államtitkár szólt hozzá. Szerinte nagyszabásúan öntözni csak ott lehet, ahol a terményeket el is lehet helyezni. Egy ízben már javasolta a szakosztályban, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak kellene egy öntöző mintagazdaságot felállítani. Most is megismétli ezt a javaslatát. Erre a soroksári Dunaág a maga hatalmas medencéjével nagyon jó alkalmat adhat, mert belőle a vizet már minden nagyobb befektetés nélkül ki lehet venni. Nagybani öntözést majd csak akkor lehet foganatosítani, ha népünket az öntözésre megtanították. Érdekesnek tartja, hogy a soroksári Dunaág mellett, ahol a víz rendelkezésünkre áll, senki sem akar öntözni és csak perek indítására használják fel az ott rendelkezésre álló nagy víztömeget. Kívánatosnak tartaná ottan egy öntöző mintagazdaság felállítását. Károlyi Sándor min. tanácsos válaszol Finály felszólalására. Jelen volt azon az előadáson, hol tervezetét ismertette, s ott a tennivalókat egészen máskép adta elő, mint ahogyan mai felszólalásában mondotta. Rohringer Sándor műegyetemi tanár, elnök szerint igen szomorú az, hogy a tárgyalt előadást a vízimérnöki kar megvédése céljából egyáltalában meg kellett tartani. A tény minden hozzá nem értőnek támadásával szemben az, hogy a magyar vízimérnöki kar a mi nagy Széchenyink elgondolása alapján a mocsár-országból második honfoglalással kultúrországot teremtett meg. Ezért nagy sajnálattal állapítja meg, hogy a tárgyilagosságot és szakismereteket nélkülöző cikkek a vízimérnökök eddigi hatalmas munkáit értékteleneknek és károsaknak mondják. Hozzáteszi ezekhez azt is, hogy a cikkek a magánhitelt is rontják. Felemlíti, hogy a talajvíz a Dunavölgyi társulatnál rendszeres megfigyelés alatt áll. Már eddig 23 kútból álló hálózatot létesítettek, s a kutak számát 40-re fogják emelni. A kutak vízállását hetenként kétszer figyelik meg, s szándékuk a talajvízszínállás, valamint a csapadékok és a párolgás közti összefüggés kikutatása. Vízügyi Közlemények. 7