Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - IV. Sárkány Béla: Lecsapolás és öntözés. A gazda és a mérnök együttműködése

71 nek részben visszatérülő hányada a következő év kísérleteire vagy esetleg újabb befektetésekre volna fordítható. Talán az első évi összeget a szervezés költségeire való tekintettel magasabbra kellene megszabni. Azt hiszem, az összeget tulajdonképpen csak az öntöző tanács programmjának megállapítása után lehet pontosabban megállapítani. Rendkívül sokat lehetne részleteiben erről a kérdésről elmondani, de tanulmányom egész folyamán nem tisztán műszaki jelentőségében és nem is pusztán gazdasági szemüvegen néztem a dolgokat, hanem inkább általánosságban, gyakorlatilag, a gazdát és mérnököt közösen érintő gazdasági vonatkozásokat óhajtottam megvilágítani. Nem kívántam tanácsokat adni sem a mérnöknek, hogyan építse az öntözőműveket, sem a gazdának, hogyan gazdálkodjék. Csak azt céloztam, hogy keressék és találják meg a közös működésükben rejlő előnyöket. Az a szemrehányás, amelyik minduntalanul elhangzik, hogy a magyar mérnök csak lecsapol, de nem öntöz, olyanféle, mintha a szabót tennék felelőssé, ha az embereknek rossz, rongyos a ruhájuk. Higyjék el az így gondolkozó urak, hogy a mérnököknek nemcsak ma, a legnagyobb munkanélküliség korában, hanem mindig, mikor legtöbb volt a dolguk, akkor is fő vágyuk volt dolgozni és megélni. Éppen olyan szívesen, lelkiismeretesen és odaadóan építenek házakat, vasutakat, utat és hidat, mint amilyen lelkesedéssel építenek vízmentesítő töltéseket és öntözőcsatornákat, ha van, aki megrendeli és fizeti. Meggyőződésem az, hogy a mai világválságból kivezető utat a magyar gazda és ezzel egész Magyarország nem az öntözés révén —, hanem az erők összefogása révén fogja megtalálni. És ha ebben része lesz a mezőgazdaság minden terén észlelhető racionalizálási mozgalom során előtérbe került öntözési kérdésnek is, akkor a mérnök minden szaktudásával készséggel áll a gazdaközönség segítségére. Hiszem, hogy az öntözés kérdésének jó és szakszerű megoldásával a mai mérnöki generáció sikeresen befejezhetné nagynevű elődei által a vízimérnökök számára kitűzött programmot és ha ez az ország mezőgazdaságának csak félannyi hasznot fog hajtani, mint az eddig végzett leesapolások, akkor is újabb, hervadhatatlan babért érdemel ki. * * * AZ ÖNTÖZÉS.

1 Az alföldi kérdés, de különösen az öntözés ügyének állandó tárgyalása mutatja, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít ennek az egész ország a mezőgazdaság boldogulása szempontjából. A mérnök-kongresszussal kapcsolatban a közönség azt olvashatta ki a Pesti Hírlap hasábjain megjelent közleményekből, mintha a vízimérnöki kar egy része a nagyobb arányú öntözési tervekkel szemben kétkedő álláspontot foglalna el, sőt talán azt ellenezné. Ebben a pár sorban igyekszem kimutatni, hogy az öntözés kérdésében a 1 Ezt. a cikket szerőz egyik napilap részére írta, amelyik azt kihagyásokkal közölte re. A cikk igen előnyösen egészíti ki szerzőjének előadását, azért célszerűnek látszott annak teljes tartalmával itten való leközlése. Szerkesztő.