Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - IV. Sárkány Béla: Lecsapolás és öntözés. A gazda és a mérnök együttműködése

64 — aranyhegyeket Ígértek. Céljuk, nagyon hibásan, nem az öntözés terjesztése és kipróbálása, hanem az öntöző berendezések eladása volt. így kerültek eladásra permetező berendezések gyakran olyan helyre, ahol nem volt elég víz. Nagyon gyakori esetben nem volt megfelelő hajtógép, sőt célszerű szivattyú sem. A permetező berendezések gyártását értő, de soha az öntözéssel, mint művelési móddal nem foglalkozott eladók igen szokszor rossz hatásfokú, helytelenül méretezett berendezéseket adtak el a gazdáknak, akiknek minden helyes, vagy helytelen óhaját persze készséggel teljesítették úgy, hogy bizony nem egyszer, gazdaságosság tekintetében valóságos szörnyszülött berendezések kerültek szállításra. De talán sokkal jobban akkor ártottak a permetező öntözés ügyének, midőn túlzott adatokkal, túlzott nagy területek öntözésének lehetőségét helyezték kilátásba. De mindegy. Akárhogy, mégis üzembe jöttek ezek is, legtöbbjük azonban ma már áll, vagy csak igen csekély mértékben van kihasználva. Tehát itt is az következett be, hogy a gazdák legnagyobb részben csalatkoztak várakozásukban és ez mindenesetre odavezetett, hogy az öntözések e módjának sem lett jó hire, bár néhol az eredmények igen jók voltak. Nagy vonásokban ez az öntözések mai állása. Vizsgáljuk meg most teljes objektivitással, van-e szükség és lehetőség arra, hogy Magyarországon nagyobb területeken eredményesen öntözzünk. Először próbálom megvizsgálni azt, van-e az öntözésre szükség? A földmívelésügyi miniszter úr Ó'nagyméltósága, mint itt hallottam, azt a kijelentést tette : „öntözés akkor lesz Magyarországon, ha arra szükség lesz ),,

1 Nézetem szerint igenis szükség van az országban az öntözésre. És pedig egyrészt azért, hogy az ország legnagyobb részében csaknem évenként ismétlődő időszakos csapadékhiányt pótolhassuk, de mégis inkább azért, hogy mezőgazdasági művelés alatt álló területeinknek hozadékát emeljük, a termelést többirányúvá fejlesszük és a belterjesebb gazdálkodás által több munkáskezet foglalkoztassunk. Az öntözései olyan lehetőségek nyílnak meg a termelés számára, a termelés olyan biztonságát érhetjük el, hogy eredményei rendkívül nagyok lehetnek. A mezőgazdaság világválságában a kövezető utat csak úgy fogjuk megtalálni, ha a leggondosabban és legpontosabban szervezett mezőgazdasági termelés, a helyi viszonyokban rejlő előnyöket a legtökéletesebben fogja kihasználni. A legképtelenebbnek tartom azt a felfogást, hogy vissza kell térni a külterjes gazdálkodásra. Ez nemzeti vagyonunk, földünknek elértéktelenítését eredményezné. Ellenkezőleg, a legnagyobb belterjesség, a legtöbb munkáskéz foglalkoztatása lehet csak a cél, a termelés kellő irányítása mellett. Ennek egyik hatalmas eszköze lesz az öntözés. De lehetséges-e Magyarországon öntözéssel eredményesen gazdálkodni? Erre a kérdésre elég nehéz felelni. Még pedig azért, mert ezen a téren igen kevés tapasztalati megfigyelés és kísérleti eredményre támaszkodhatunk. Külföldi példák itt nem segítenek, azokra hivatkozni komolyan nem lehet. A talaj, az éghajlat, még Magyarország mostani szűk határain belül is olyan különböző, hogy például még Dunántúl is Fejér és Sopron megyék, vagy mondjuk Tolna és Moson 1 A hangoztatott szükség bizonyára akkor áll he, ha az öntözést kiváló és tartós eredményes magyar mintapéldák alapján maguk a gazdák kívánják. Szerkesztő.