Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - IV. Sárkány Béla: Lecsapolás és öntözés. A gazda és a mérnök együttműködése

54 Az utolsó három évtizedben a földmívelésügyi minisztérium, a kultúrmérnöki hivatalok, a vízitársulatok a gazdák ostroma alatt voltak és vannak még ma is. Az egyetlen panasz, az egyetlen kérelem mindig és mindenütt ugyanaz : elvezetni a káros vizeket, lecsapolni, biztossá tenni a földet a termelés és termés létalapját. Mert biztosítani lehet tűz meg jégverés ellen, de még olyan biztosító nincs, akinél a víz vagy a szárazság ellen lehetne biztosítást kötni. Pedig a föld túlságos sok, vagy igen kevés nedvességén kívül még ugyancsak jó egynéhány feltétele van ám a gazdálkodásnak, a növénytermelésnek. Ilyenek például : a talaj minősége és állapota, a termelendő növény megválasztása, fizikai szerkezete, a vetésforgó, vegyi összetétele, a vetőmag kiválasztása, baktériumtermelő képessége, a növény gondozása, a művelés módja, a termés gazdaságos betakarítása és a trágyázás mikéntje, megőrzése stb., stb. Mindezek felett lebeg a nagy ismeretlen X, az időjárás, a csapadék mennyisége és eloszlása. Nem könnyű feladat a legkisebb mezőgazdasági üzem vezetése sem, mert az említett főszempontokon kívül az állattenyésztés és a gazdasággal szervesen összefüggő ipari és kereskedelmi kérdések egész sorozatával kell a gazdának szembenézni. A mezőgazdasági üzem a mérnöki tudomány igen sok ágazatával van szoros összefüggésben, az építkezés, a mezőgazdasági gépek, a vegytan, a villamosság a mai gazdálkodásban mindenütt a mérnök munkáját veszik igénybe. Ez alkalommal a vízimérnök és a gazda közös feladatairól óhajtok pár szót szólani. A gazdasági élet hullámzásának természetes jelensége, hogy az alapvető feltételeknek hol egyike, hol másika nyomul előtérbe. Divatja van egyszer annak, hogy a szántás módja és költségei a legfontosabbak, másszor a talaj vegyi összetétele, fizikai természete vagy baktériumtermelő képességének fokozása a fontos. Előtérbe nyomul a talajban való víztárolás ügye vagy a vetőmagnemesítés kérdése. A trágyázásnak, a műtrágya használatának módja, vagy a jobb értékesítés megoldása, az öntözés stb., stb. Mindegyiket bizonyos ideig a hullámhegy a divat tetőpontján tartja, mint a gazdálkodás egyedüli és legbiztosabb életelixirjét, de azután jön a hullámvölgy és szép reményeknek egy része a völgyben marad. Van azonban egy dolog, melynek divatja el nem múlott és a teljes beteljesülésig nem is fog elmúlni, ez a termelés alapjának, a földnek a káros vizektől való mentesítése, a lecsapolás szükségszerű divatja. Emberemlékezet óta általános ez az óhaj. És hogy még most sem mult el, az a bizonysága, hogy nincs befejezve ez a munka. Nincs befejezve azért, mert egyrészt a pénz nem volt meg korlátlanul erre a célra, másrészt a gazdasági élet fokozatos fejlődése egyre fokozta e téren is az igényeket. A törvényhozás a legutóbbi évtizedben az úgynevezett kényszerlecsapolási törvényt, rövid idővel ezelőtt az úgynevezett vadvizek szabályozásáról szóló törvényt egyértelmű helyesléssel hozta meg, legfeljebb arról esett szó, hogy még többet és gyorsan kellene e téren a kormánynak tenni.