Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - III. Beliczay Endre: Vízimunkálatok, egyéb beruházások és a gazdasági válság
48 Sokkal jobb volna e helyett a kölesnek, a búzadarának, a tarhonyának és más hasonló termékeinknek népszerűségét teremteni. De vegyük számításba, hogy mibe is szokott az öntözés kerülni. Bizony tervezőink kedvezőbb körülmények között létesíthető nagyszabású öntözéseinknél is 400 P körüli összegre 1 teszik csupán a vízkivételi és elosztó művek és a lecsapoló művek költségét. Ehhez járulnak még az üzemi költségek. Maguk a művek is sok területet vesznek el s a művelést is többé-kevésbbé zavarják. Minthogy pedig a XIX. században a meteorológusok csupán 22 igen száraz évről emlékeznek meg, mindennek igazában csak minden negyedik ötödik esztendőben vesszük komoly hasznát. így elgondolható, hogy a beruházási és üzemi költségekből mi jut arra a bizonyos negyedik, ötödik esztendőre, s hogy mily kétségbe lenne esve nálunk az a gazda, aki öntözésének létesítése után esetleg nedves évek sorozatába kerülne bele. Azután belátható, hogy minden évben öntözni dús trágyázás nélkül rablógazdaság. Több trágyát azonban csak újabb beruházásokkal termelhetünk. Viszont a trágyázás, kivált a réteken egymagában is védelem a szárazság ellen, mint Gyárfás József hírlapi cikkeiben állandóan hangsúlyozza és a „magyar farmingről" szóló müvében a homokon gazdálkodó elszászi gazda példájából kifejti, hogy a csapadék hatását megsokszorozó bő nitrogéntrágyázás révén a téli nedvesség kihasználásával száraz években is mindig kettős öreg-szénatermést kaszált. Jó tudni, hogy az öregszénát még Békéscsabán sem szokták megöntözni, mert a téli nedvesség e szárazabb éghajlat alatt is elégségesnek bizonyult. Ily körülmények között történhetett, hogy hazánkban az eddig létesített 26,675 kat, hold öntözésből a statisztika szerint 14,610 kat. hold maradt volna üzemben. Kenessey Béla a közgazdasági egyetem előadója úgy adja elő és magam is tudom, hogy ha a művek egyes helyeken meg is vannak, 6000 kat. holdnál a tényleg gyakorolt öntözések területe nem tesz ki többet. Lám, a régen letörlesztett öntözéseket sem eléggé érdemes gyakorolni ! A halastavaknak, melyek a tavaszi nagy vizekkel tölthetők meg, az Alföld szikesein mindenesetre nagyobb jövőjük lesz, főkép ha a halértékesítés terén változás fog beállani. Nos, mégis mit tehetünk, hogy számbavehető módon mérsékeljük az aszályos évek kárait? Van-e mód erre? Igenis van ! Az úgynevezett száraz művelés (dry farming) legerősebb segédeszközével, a mély műveléssel hazánk legtöbb talaján egyelőre sokkal, de sokkal többet tehetünk az aszály ellen, mint az öntözéssel. Gondoljuk meg, hogy bár e téren a háború óta szép előrehaladást tettünk, mégis csak ott tartunk, hogy országos átlagban talán a felső talajrétegből 18—20 cm van a szántóföldi művelésbe bevonva, Ha tudjuk, hogy mit jelentene, ha ezt rövidesen 25 cm-re tudnók növelni, ami a legtöbb helyen még állati erő alkalmazásával is elérhető, tisztán látjuk, hogy a beruházások sorrendjében mi követi a vízlevezetéseket és mi előzi meg messzire az öntözéseket. Mint az alábbiakból kitűnik, ez volna egyszersmind a legjobb vízraktározás. ismeréséből eredhet csupán s kivált éghajlatunk alatt nem jósolhatunk neki sikert. Tudniillik még a levegődús folyóvízzel való öntözés esetén is le kell 3—4 hetenként a rizsről a vizet ereszteni, hogy a talajba némi levegő juthasson. Hogy milyen fontos még a nádra nézve is a levegő, azt az mutatja, hogy ott a legszebb a nád, ahol (például a Ferenc-csatorna partján) folyóvízben áll, tehát így levegőhöz juthat. 1 Trümmer adata a tervezett legolcsóbb, t. i. hortobágyvidéki nagyszabású öntözésről.
