Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - III. Beliczay Endre: Vízimunkálatok, egyéb beruházások és a gazdasági válság

45 Fentiek szerint az állam hitelének még fokozott igénybevételével is, ha gyorsabb ütemben nem lehet, legkésőbb 10 év alatt, és pedig helyenként 100%-ig terjedő államkölcsönnel és segítséggel is érdemes lenne és kell is e munkálatokat végrehajtani. Számításaimból ugyanis kitűnik, hogy e munkálatokra az egyesek sokszor ráfizethetnek, de az összességre feltétlenül jó üzlet, tehát a legmesszebbmenő állami segítség indokolt. Természetesen a vízügyi műszaki személyzetnek az e célra beállítandó beruházási hitelek terhére leendő, különben elvileg a törvényjavaslatban is előirányzott szaporítására és munkakedvük fokozására az alkalmas intézkedéseket meg kell tenni. A vízmosások ezzel kapcsolatos megkötésére és a kopárok befásítására felvett összegeket természetesen arányosan szintén növelni kellene. Mindezekre nézve legalább is a következő év költségvetési és felhatalmazási törvényében elvi megállapításokkal lehetne valamivel szilárdabb alapot biztosítani. Különben erre még visszatérek. Az előbb felemlítettem a legelőket. Az állam e téren sokat tett ugyan eddig, de mert ez is szoros összefüggésben van az állattenyésztéssel és ezáltal külföldi kereskedelmi mérlegünkkel, érdemes volna még többet tenni. Itt azután, mivel a kérdés mélyen belenyúlik a most folyó vita területébe, szabad legyen néhány különleges szempontra rámutatni. Előrebocsátom, hogy Kenessey Béla és dr. Ballenegger Róbert előadásából most már leszegezettnek tekinthetjük, hogy az alföldi szikes legelők lecsapolása sem volt káros, a tenger partján is előforduló sivatagok példája szerint a némelyek által visszasírt alföldi mocsaraknak az éghajlatra való hatása a zérussal egyenlő, s hogy enélkül az állategészségügy és a szikesek további megjavítása terén egy lépést sem tehetünk előre. Ellenben a lecsapolással magával máris teszünk valamit, mert a szikes talajból a káros sóknak talaj történelmileg igazoltan máris folyamatban levő természetes kilugzódása erélyesebben csak így folytatódhatik, mert lecsapolás hiányában a csapadékvizek eddig a szikeseken pangottak, ott száradtak el s diffúzió útján az altalajból a feltalaj felé az elszikesedést csak előmozdították. A lecsapolás pedig a fel- és altalajból feloldott sókat kártétel nélkül levezeti a folyókba. Végül Thaisz Lajos hozzászólásából az is kitűnt, hogy csakis így remélhetjük úgyszólván számba sem jöhető befektetéssel a szikeken az állandó növényélet és a humuszképződés megindulását. Dr. 'Sigmond Elek vezetése mellett működő vegykísérleti állomás kutatói és más szakférfiak, akik a Kísérletügyi Közlemények hasábjain közlik kutatásuk eredményét, a jó vízlevezetést egyértelműleg mindnyájan a szikjavítás elengedhetetlen első feltételének tartják. Mégis vannak olyanok, akik azt emlegetik, hogy bizonyos szikes legelőket kár lecsapolni, inkább hagynók ősállapotukban, mert az érdekeltek úgysem nyernek vele, sőt hiába fizetik a lecsapolási járulékokat. Ezek felejtik talán, hogy ilyen területek tulajdonosai csak akkor és oly mértékben fizetnek ily járulékokat, amennyiben a vakszik között termékenyebb területek is vannak. Ezeket csak nem lehet otthagyni, mikor az előrebocsátottak szerint utóbb a terméketlen szikre is háramlik haszon ! Pedig a természetben a helyzet rendszerint olyan, hogy e szikes legelők talajminősége igen változatos. Bíró János