Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - II. Dr. Ballenegger Róbert: A belvízlevezetés, a lecsapolás és az elszikesedés talajtani vonatkozásai

A BELVÍZLEVEZETÉS, A LECSAPOLÁS ÉS AZ ELSZIKESEDÉS TALAJTANI VONATKOZÁSAI.

1 írta : Dr. BALLENEGGER RÓBERT. Kétségbe nem vonható tény, hogy Alföldünk mezőgazdasági kultúrájának fokozásához egyetlen intézmény sem járult hozzá oly nagy mértékben, mint a vízimérnöki kar. Az Alföld jó részét a mezőgazdasági kultúra számára a vízimérnök munkája tárta fel. Kenessey Béla miniszteri tanácsos 1930 decemberi előadásában rendkívül beszédes számokkal illusztrálta ennek a valóban honfoglaló munkának eredményeit. Előadásából azonban nemcsak plasztikus képét kaptuk ennek a hatalmas teljesítménynek, hanem megtudtuk azt is, hogy egyes közéleti kiválóságaink, poéták és államférfiak, bizonyos aggodalommal szemlélik a munka következményeit, attól tartva, hogy ez a nagyszabású beavatkozás a természet rendjébe káros következményekkel járhat. Bár Kenessey Béla előadásában igen meggyőző érvekkel bizonyította be ez aggodalmak alaptalan voltát, talán nem végzek egészen felesleges munkát, ha az Alföld belvízlevezetésének és lecsapolásának egyes talajtani vonatkozásait kissé részletesebben fejtem ki. Az itt felmerülő problémák közt talán legérdekesebb az Alföld állítólagos elszikesítésének kérdése. Vizsgáljuk meg ezért azt a kérdést, hogy a vizek szabályozása és különösen a belvizek rendezése, valamint a szikes talajok közt megvan-e a némelyek által állított okozati összefüggés? Hogy ezt megtehessük, ismerkedjünk meg a szikes talaj élettörténetével, amint azt a legújabb kutatások feltárták. A szikes talaj problémája nem speciális magyar kérdés. Szikes talajokat az egész föld felszínén mindenütt találhatunk, ahol aránylag száraz éghajlat alatt a talaj időnként túlzott átnedvesedésben szenved. Ily körülmények közt a talajt átitató nedvességben a nátrium könnyen oldható sói nagyobb arányokban halmozódhatnak fel. E sóknak a talaj agyagos részeire gyakorolt hatására pedig a talaj egészen sajátságos tulajdonságokat vesz fel, amelyek elsősorban a talajnak a vízzel szemben való viselkedésében nyilvánulnak meg. A talaj a vízzel szemben, hogy úgy mondjam, túlérzékennyé válik. Amíg a normális sajátságokkal bíró agyagos talaj aránylag sok vizet képes elnyelni és átbocsátani anélkül, hogy ez a nagymennyiségű víz a talaj szerkezetében kárt tenne, addig a nátrium hatására átalakulva a vizet nem issza be, a víz annak szerkezetét tönkreteszi, aminek követ1 Előadta a Magyar Mérnök-és Építész-Egylet vízépítési szakosztályának 1931 január 13-án tartott ülésén.