Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése
22 lalkoznunk kell azoknak a feltételeknek tisztázásával, amiknek kielégítése nélkül nincsen és nem lehet csapadék. Általánosan tudott dolog, hogy csapadék csak ottt keletkezhetik, ahol a páratartalmú levegőrétegeket valamiféle körülmény a magasba emelkedni kényszeríti, s ott lehűlve, a párák cseppek alakjában verődhetnek össze. A feltételek közé tartozik tehát a páratartalmú levegő és annak a magasba való emelkedése. Erre szinte hallom az avatatlanok közbeszólását : Hiszen éppen azért kell az erdő és az öntözés, hogy a korábban megvolt nagy párolgó vízfelületeket legalább némileg pótolják. Ez mind helyes is volna, ha szelek egyáltalában nem volnának, amik a keletkezett párákat továbbsodorják és amikből csak ott lesz eső, ha keletkezésének egyéb feltételei is megvannak. Hogy az alföldi párák hol esnek le csapadék formájában, az a szél és légköri viszonyok függvénye. Lehet, hogy már a Kárpátokban, lehet, hogy elmennek az Uraiig, a skandináv hegyekig, esetleg eljutnak a Himalája vidékére, vagy az Andesekhez. Körül is járhatják a földet és visszaérkezve nálunk az Alföldön is leeshetnek. Hogy eső lehessen, ahhoz kétségtelenül páratartalmú levegőre van szükség. De ha a nálunk keletkezetteket a szelek elsodorják, akkor nyilvánvaló, hogy a nálunk csapadék formájában a földrehulló szülőföldje nem nálunk van, hanem a tengereken, amik valóságos páratermelő területek. Ha tehát nálunk az egész Alföld egy tenger volna is, igaz, hogy akkor a párolgás a mainál aránytalanul nagyobbmérvű volna, ezen a réven — mint a következőkből ki fog tűnni — ottan csapadékszaporulatra aligha számíthatnánk és a tenger párolgása távolabb fekvő vidékeken, esetleg az északról és keletről határoló hegyeken növelné a csapadékokat. Hogy a mondottakat teljesen megérthessük, röviden foglalkoznom kell az egyes esőtípusokkal, de ahhoz mindjárt hozzá kell tennem, hogy a típusokat egyesek másként osztályozzák. Legelsőként az úgynevezett instabilitásos esőket kell említenem, amik úgy keletkeznek, hogy a levegő normális, vagy mondjuk stabilis egyensúlya az alsó rétegek túlságos felmelegedése folytán megbomlik és felfelé törekvő, szelek hiányában függélyes légáramlás áll elő. Azért mondom, hogy szelek hiányában áll elő a függélyes emelkedés, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a legtöbbször vannak szelek, vízszintes, vagy ahhoz közeleső áramlások, amik tehát a felfelé áramló levegőt függélyes irányától a maguk irányában eltérítik. A felemelkedő levegő pedig minél magasabbra emelkedik, annál inkább lehűl, s ha van benne elegendő mennyiségű pára, az eső formájában fog lehullani. Az instabilitásos esők szülőhazája tehát a túlzottan felmelegedő földfelszín, legyen az síkság vagy hegyes vidék. Ebből az értelmezésből nyilvánvaló most már az, hogy nagy vízfelületeken nem keletkezhetik instabilitásos eső, mert ottan az alsó légrétegek túlzott felmelegedése nem igen állhat be. Az erdők a mondottak szerint ugyan szaporítják a párolgást, hiszen a már mondottak szerint mélyenjáró gyökereikkel az altalajból is felemelik a vizet, de mert a felettük lévő levegő ugyancsak nem melegedhetik fel túlságosan, ebből következőleg azok az instabilitásos esők keletkezésének nem kedveznek. Az instabilitásos esők adják a helyi záporokat, amik rendszerint csak kisebb területeket borítanak be s csak kivételes esetekben vonulnak végig nagyobb utakon.
