Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése
11 a talajt a felszín alá 4 méter mélységig kiszárítottnak mondotta. Erre a vádra nevezettnek a mérnökegyletben tartott előadása kapcsán már érdeme szerint feleltem ugyan, de itten is megemlítem, hogy az ottan dolgozó Középtiszai Ármentesítő Társulattól beszerzett hivatalos adatok szerint legmélyebb főcsatornájuk csak 2 m mély, a mellékcsatornák mélysége pedig legfeljebb 1-5 m. Ezek szárították ki tehát a talajt 4 m mélységig! Nevezett ugyanebben a művében már az elszikesítés vádjával is előáll ugyan, de még súlyosabb formában ismétli azt meg ,,Gazdasági ásványtan és talajismeret" című 1929-ben megjelent művében. Ennek a műnek „Az elszikesedés az Alföldön" című fejezetéből a következőket idézem : ,,Az Alföld talajának kiszárítása bár sok százezer holddal növelte az országnak termőterületét, más oldalról azonban nagy és országos bajnak vált szülőokává. A folyók árvizeinek töltések közé foglalása, továbbá a mélyedményekben összegyűlt csapadékvizeknek gyors levezetése nemcsak a felszíni vizeket tüntette el, hanem még az Alföld talajában télen raktározott talajvizeknek gyors elpárolgását is maga után vonta, ezzel együtt a földárja szintjének lesüllyedését is okozta. Szóval az Alföldnek nemcsak a felszíne vált szárazzá, hanem altalaja is kiszáradt. A kiszáradással kapcsolatban egy újabb baj keletkezett, nevezetesen a szikesedés . . . A szikesedés terjedése az Alföld víztelenítését célzó munkálatok befejezése után különösen napjainkban vált feltűnővé." Ebben a fejezetben azt is mondja, hogy a szikesek azelőtt is megvoltak, de vizesek lévén, nem lehetett őket észrevenni. Ez tehát magyarán annyit tesz, hogy a szik akkor szik csupán, ha látható, ha pedig víz alatt van és így nem látni, akkor nem is szik. Nevezett szerző az idézett fejezetben vigasztalót is mond, mert megállapítja, hogy a szikesedés terjedése szerencsére nem országos veszedelem, mert azt okszerű talajjavítási akcióval meg lehet szüntetni, amint azonnal meg is mondja, a „Treitz-féle" szikjavítási móddal. Érdekes ezzel kapcsolatban az a megállapítása is, hogy ennek a módnak alkalmazása, keresztülvitele után újabb jelenségre lehetünk elkészülve, tudniillik arra, hogy a meszezés folytán áteresztővé tett talajokon a belvízlevezető csatornák a tavasz és a nyár folyamán üresen maradnak, feleslegesekké válnak ! íme itten van a Treitz-féle igehirdetés rövid foglalata. S ez az, amire a későbben támadók mint forrásra, mint tudományos kútfőre hivatkoznak annak megállapítása nélkül, hogy vájjon az állítások egyáltalában helytállók lehetnek-e? A hivatkozóknak pedig feltétlenül igazuk látszik lenni, mert a másodiknak idézett mű címlapja szerint az a földmívelésügyi m. kir. minisztérium megbízásából íródott, tehát az a színezete van a dolognak, hogy a benne mondottak a hivatalos, miniszteriális felfogásnak felelnek meg. Sjí * * A mind hangosabban harsonázott vádak után nem hiányzanak a jótanácsok sem. Erdősíteni kell, öntözni kell, ezekkel meg kell növelni a párolgást, növelni a csapadékokat. Ezekkel a kérdésekkel sorjában kívánok foglalkozni s legelőször is az öntözésekről beszélek.
